A tiltáson és észérveken túl. A dohányzásról való leszokás segítésének új irányai.

dr. Pócs Dávid sürgősségi és oxiológiai (mentő)orvos, fél év múlva szakvizsgázik. Édesanyja mentőorvos, így – saját szavaival élve – testvérével együtt egy mentőállomáson nevelkedett. Emellett egészségneveléssel foglalkozik, és a Szegedi Egyetemen Egészségnevelés, egészségfejlesztést tanít. Van egy Iskolai dohányzás prevenció, illetve dohányzás kommunikáció című kurzusa is. Ez utóbbi tevékenységeinek motivációját egy szójátékkal írja le: „Feladatomnak tekintem, hogy a betegségügy mellett tegyek az egészségügyért is. Az egészségen őrködni kell. Amint a Biblia mondja: »Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg örködöm« (Ez 34,16).”

Támogató szemlélet

Az egészségre káros viselkedési formák közül kiemelkedő a dohányzás, hisz egy, a társadal­munkban alapvetően elfogadott, vagy legalábbis megtűrt szokásról van szó. Hazánkban minden ötödik ember dohányos. Pedig a magyarországi szabályozás más országokhoz képest elég szigorú, és ezért a WHO-tól elismerést is kaptunk. Igen, az összes dobozon van valami elriasztó szöveg és kép, megemelkedett a cigi ára, ki kell menni az utcára elszívni… A rendelkezések valóban hasznosak voltak, a felnőttkori dohányzók száma 30 %-ról 20 % körülire csökkent. Amennyit tiltással és fotókkal el lehetett érni, azt már elérték. Ezért most már nem a meggyőzésen alapuló, agresszív, „le akarlak szoktatni” kommunikáció kell, hanem egy másfajta, megértő, kérdező, támogató szemlélet. Például ne én akarjam megmondani, hogy miért kellene leszoknia, hanem kérdezzem meg az ő motivációit. A dohányosok többsége le akar szokni és sokan meg is próbálták már, többször is, erről kérdezgetem őket és ajánlom fel a segítségem. Erre az új szemléletre azonban nemcsak a személyes segítés során lenne szükség. Most az szerepel pl. a dobozon: A dohányzás szívinfarktust okoz. Lehetne helyette azt is írni: A dohányzásról leszokás csökkenti az infarktus esélyét. Tehát nem a dohányzás káros hatásaival ijesztegetni, hanem előre tekinteni a leszokásra, perspektívát adni, támogatni. Mi ebben a szellemiségben tartjuk program­jainkat, a Dohányzásról Leszokást Támogató Központtal való kapcsolatban is ezt a szemléle­tet képviseljük.

Nem szokás, függőség

Egy cigaretta elszívása alkalom a munka közös, rituálészerű megszakítására. Vajon járható út lenne, ha valami más, egészséges terméket, például narancsleves automatákat dobnának be a piacra e célból? A kérdés egy orvos barátokkal való beszélgetés során hangzott el. A válaszom az, hogy a narancslé nem pótolná a szert. A cigaretta nem egy szokás, hanem függőség, és a narancslében nincs nikotin. Amikor valaki­nek segíteni akarunk, figyelembe kell vennünk a függőség mértékét és típusát: létezik ugyanis fizikai és lelki függőség. Nem mindegy, hogy csak lelki, vagy fizikai függőségről is szó van.

A fizikai függőség (jelen esetben nikotinfüggő­ség) például a megvonási tünetekben mutatko­zik meg. Amikor éjszaka az ember alszik, akkor nem tud dohányozni, és nikotinhiány alakul ki. Ezért, ha reggel megvonási tünetektől szenved, a felkelés utáni egy órában el kell szívnia az első cigarettát. A fizikai függőség az elszívott cigaretták számával is meghatározható, mert a nikotin felezési ideje 1-2 óra. Aki 1-2 óránként, azaz egy dobozzal szív naponta, az minden bizonnyal nikotinfüggő: amikor csökken a nikotinszint, érzi, hogy jön a sóvárgás, ezért nyúl a következő szálhoz. A nikotinfüggő­ségben a gyógyszeres kezelés sok segítséget adhat, pl. háziorvos fel tudja írni a vareniklint. Aki viszont alkalmi dohányos, az nem feltétle­nül nikotinfüggő.

Aki próbált már leszokni, tudja, mennyire kötődik a rágyújtás egy-egy helyhez, napi rutinhoz. A leszokni vágyótól azt szoktuk kérni, hogy írjon naplót, amiben feljegyzi, hogy egy nap milyen helyzetekben gyújt rá. Az már pozitív, ha eljutok oda, hogy tudom, milyen szituációkban cigizek. Ez az első lépés. A legegyszerűbb, ha elkerülöm azokat a helyzeteket, amelyek hozzák a cigit – a bulik, egy társaság, egy útvonal – mert akkor nincs is sóvárgás. A lelki függőségről pedig úgy tudok leszokni, ha foglalkozom magammal, ami rengeteg önismereteti munkát igényel. Megvizsgálom, hogy miért cigizek, és azon tudatosan változtatok. A leszokás során mindenki ugyanazon a lelki folyamaton megy keresztül, ezért egymástól sokat tanulhatunk. Érdemes leszokott ismerősöket megkérdezni, ilyen témájú blogokat és könyveket olvasni (pl. Allen Carr könyveit).

A leszokáshoz motiváció kell

Ismerek egy tüdőgyógyászt, aki, bár orvosként nyilván tisztában volt a folyamatokkal, ott dohányzott a tüdőrákosok mellett évtizedekig, és nem akart leszokni. Míg egy nagy magánéleti törés hatására egyik napról a másikra letette a cigarettát. Sokan vagyunk tanúi ismerőseink körében hasonló történeteknek. A magya­rázata ezeknek az, hogy a nikotin megvonási tünetei egyénenként változnak, de általában enyhék, nem olyan erősek, hogy orvosi segítség kelljen a leszokáshoz. Szemben az alkohollal és a drogokkal, amelyek esetében érdemes orvoshoz fordulni, itt elég lehet valamilyen vény nélkül kapható nikotinpótló készítmény. Azért okoz mégis olyan nagy problémát a leszokás, mert a lelki függőség a dohányzásnál ugyanolyan erős lehet, mint a kemény drogok­nál. Tehát az ember csak akkor tud leszokni, ha elhatározza. De ehhez az elhatározáshoz első lépésben nem az akaraterő kell, hanem egy erős motiváció, mert aztán a motiváció fogja megszülni az akaraterőt, amelynek köszönhetően le tudja tenni. Ez történt a példaként említett tüdőgyógyász esetében.

A pénzspórolás, mint motiváció, a felnőtt és a fiatal korosztálynál egyaránt jelen van, csak amíg a felnőtteknél a ház, a gyermek a cél, a serdülőnél a zsebpénz, a mozijegy. Minél idősebbek az emberek, annál jobban előkerül az együtt töltött idő: „Az unokákat még látni akarom.”

Nagyon hosszú idő, évek kellenek, míg kialakul a dohányzásfüggőség. A fiatalok meggyőzése lenne a legfontosabb, hisz az emberek 90%-a serdülőként kezdi el, bulikban, a társaság hatá­sára, mint alkalmi dohányos. Iskolai programunk során tapasztaljuk, hogy a hosszú távú hatások emlegetésének a fiataloknál nincs visszatartó hatása. Ellenben eredményes a kamaszoknál, ha ismertetjük a kozmetikai hatásokat – mint a pattanás, ráncok, töredezett haj, kopaszodás – és a rövidtávú következményeket – mint a tel­jesítménycsökkenés, tanulási és sporteredmény romlása, köhögés, nátha, melyek az oxigénhiá­nyos állapothoz és az immunrendszer gyengülé­séhez vezethetők vissza. Ők ezeket látják, nem a szív- és érrendszeri megbetegedést és a tüdőda­ganatot. A fizikai egészség mellett a dohányzás a lelki egészséget is károsítja a függőség révén. Éppen ezért hangsúlyozni kell, hogy a leszokás növeli az önértékelést, az önbizalmat, a bátorsá­got, a kitartást, a tudatosságot, az önismeretet, az optimizmust, a jókedvet és a lelki békét.

Saját út

Megvan a módszer arra, hogyan lehet segíteni valakinek, hogy elhatározásra jusson. Kimutatták, hogy az ambivalencia, az ellent­mondás feltárása segíti a leszokási hajlandósá­got. Az általunk alkalmazott technika lényege az, hogy odafigyelünk, hogy egy beszélgetés­ben az illető saját maga ismerje fel a haszná­lattal kapcsolatos ellentmondásokat. Hisz ő egyszerre látja a dohányzásnak a pozitív és a negatív oldalát. Kommunikációs stratégiánk a visszatükrözés, a tények, érzések egymás mellé tétele. A tükrözés célja, hogy segítsek neki felismerni, hogy mit is mond valójában. Például az emberek gyakran elkenik, hogy a dohányzás egészségkárosító. Innen jönnek az „Öregapám is dohányzott, mégis megélte a 100 évet” típusú kifogások, mellyel a dohány­zást egészségesnek próbálják beállítani. Ezt így tükrözném vissza: „Ezzel azt mondja, hogy a dohányzó nagyapja teljesen egészséges volt.” Vagy ezt is rendszeresen hallani: „Vala­miben meg kell halni.” Ilyenkor így világítanám meg az ellentmondást: „Ezzel azt mondja, hogy magának nem fontos az élet.”

A tükrözésnél nem kérdést fogalmazok meg, hanem visszamondom a lényeget, visszatükrö­zöm neki a mondandóját egy kijelentő mon­datban. Ezzel szemben sokszor abba a hibába esünk, hogy belemegyünk a felvetésébe. „De miért mondod ezt?”, és már ki is siklott a beszélgetés, már a kifogásokról és nem a leszo­kásról szól. Tereljük a témát a leszokásra és a megoldásokra, ne térjünk el ettől, erről beszél­gessünk sokat. Nagyon sokszor ott hibázunk, hogy mi akarjuk megmondani mit tegyen, és így az illető passzív szereplővé válik. Tanácsolnunk se érdemes, hogy „Azért tedd le a cigit, mert…” Ellenkezőleg, inkább kérdezzünk, mert róla van szó, ő a saját maga szakértője, mondja ki ő, hogy mi a motivációja, én azt nem tudhatom. Neki kell megváltozni, és az ő kezében van az irányítás, ezt kell hangsúlyoznunk.

Tippek leszokáshoz
Hasznos tanácsokat kaphatunk az ingyenes 06-80-44-20-44 zöld
számon. Itt üzenetrögzítő fogadja a hívásunkat, de visszahívnak.
Nem kötelező megadnunk a személyazonosságunkat. Ezen a vonalon
olyan bizonyítékokon alapuló módszerekbe avatnak be, amikkel
dohányosok ezrei tették már le a cigarettát. Kevesen tudják, hogy
néhány éve minden tüdőgondozóban leszokást támogató programok
futnak. Ezeket az OEP (most már NAEK) finanszírozza, ingyenesek.
Interneten ezt a két honlapot javaslom: leszokaspont.hu és
leteszemacigit.hu. Végezetül ajánlom a facebook.com/cigiszunet
oldalt, aminek egyik szerkesztője vagyok. Itt havonta egy-egy dohányzással
kapcsolatos témát járunk körül: például a dohányzás illemszabályai,
leszokási motivációk, dohányos tévhitek.

Fotók: Pixabay (3)

Szerző: dr. Pócs Dávid

Rovat: Körbejáró

2017. november-december