Nézzük együtt és beszéljük meg!

Közösségi Filmklub az Új Város Központban (1088 Budapest, Rákóczi út 29.

2017. május 5. péntek, 19 óra

Film címe: Tizenkét dühös ember

Kedvcsináló írásunk:

Az ember alapvetően jó?

„Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Márk 4,24)

A filmes világnak – sok más művészeti ág mellett – léteznek olyan mérföldkövei, amik téren-időn átnyúlva, örökérvényű mondanivalóval újra és újra figyelmet követelnek. Egyúttal érdemeik elévülhetetlenek az adott művészeti ág fejlődésében. Sidney Lumet 1957-ben készült alkotása, a Tizenkét dühös ember Reginald Rose azonos című színműve alapján készült, megteremtve az etalont a zárt térben, minimalista eszközökkel dolgozó filmek között.

Egy kánikulai délutánon az amerikai jogrendszer szerint ténykedő esküdteknek egy látszólag egyszerű gyilkossági ügyben kell ítéletet hozniuk. A tizenkét személy azonban lehet bármennyire hasonló a külső szemlélő számára, a mélyben észrevehetetlen erők munkálnak, a történet során egyikük-másikuk kétkedéssel viszonyul a saját és társai (érték)ítéletéhez. Bár a kamera szinte végig tizenkét főszereplőnket pásztázza, és híján vagyunk a vizuális effektusoknak, figyelmünk mégsem lankad: emberi természetünk csaknem egész skáláját, valamennyi mechanizmusát érezhetjük magunkon, ahogy próbálunk a szereplőkkel együtt érezni, vitatkozni, felháborodni, megnyugodni.

Ítélet. Talán ez a kulcsszó. Az esküdteknek mindenképpen ítéletet kell hozniuk, addig nem mehetnek haza. Nekünk nincs ilyen feladatunk. Vagy talán mégis…? Nem feladat, csak lehetőség, hogy nyitott szemmel járjunk és észrevegyük azt, ha józanságra, jóságra szomjazik a világ.

Szerző: Gőbel Gergely