S z í n e s   r i p o r t    SPORT

   Simkó Zsófia

Ismerek többeket, akik hogy, hogy nem, elkezdtek futni, és hamarosan rajongásig megszerették ezt a sportot. Ilyen az édesanyám is, aki ötvenéves fejjel egyszerre csak rákapott. A kezdeti hóbort azóta szenvedéllyé dagadt, így – hála az új szokásának – megkapta a családtól a kitüntető „Futórózsa” nevet.

Engem még nem fenyeget a függőség veszélye, ezért jórészt szakmai ismereteimet tudom felhasználni a jelenség hátterében meghúzódó tényezők megértéséhez. A futás – mint minden sport – beindítja a szervezet endogén ópiát rendszerének működését, endorfin szabadul fel, melyet a test boldogsághormonjaként tar­tanak számon, hiszen a fájdalom- és a stressz érzetének csökkentésén túl a testben keltett kellemes érzések megjelenésében is szerepet játszik. A futás ezenfelül – monotonitása mi­att – egyfajta módosult tudatállapotot idéz elő. Ez megváltozott érzékeléssel jár, ahol a kül- és belvilág ingerei más hangsúllyal ütik meg a tudatosodás küszöbét, a szokásos racionalitású összefüggések pedig egy másfajta logika szerint kezdenek szerveződni. Aki nap mint nap rá tudja szánni magát, hogy fusson, annak megnő az énhatékonyság érzése, ezáltal pedig az önbecsülése is pozitívabbá válik. Emellett a szabadban lenni – már önmagában rekreációt jelentő tevékenység. Lehet ezt még fokozni? Úgy tűnik, igen. Akkor, ha az ember másokkal együtt fut.

A közösségi futásról beszélgettünk a Közös Sport Egyesület elnökével, Prokoppné Teveli Petra olimpikonnal, Újpest Futónagykövetével, és az egyik taggal, Szászvári Szabolccsal.

Hogy indult el a kezdeményezésetek, a Közös Sport Egyesület élete?

Petra: A történet kezdete 2005, amikor először került megrende­zésre a káposztásmegyeri családi sportnap. Azt követően több éven át, évente kétszer megismétlődött ez a rendezvény, amelyen a családok tagjai együtt vehettek részt különböző sporttevékenységekben, játékokban, kicsik és nagyok egyaránt. Idővel e sportszerető szervező csapat tagjaiban megszületett a vágy, hogy mindezt a tevékenységet szervezett keretek között műveljék. Egy olyan egyesületről álmodtunk, amelynek a célja a sport eszközeivel történő közösségépítés, szellemi és lelki töltettel. Így született meg tizennégy lelkes alapító taggal a Közös Sport Egyesület 2009-ben. Jómagam, mint élsportoló, kerestem a módját annak, hol tudnám legjobban adni azt, ami számomra természetes, ugyanakkor mások számára érték lehet: a futást és annak szeretetét. A 2008-as Pekingi Olimpiai részvé­telem után hamarosan megszületett első gyermekünk, akivel szinte egy időben jött létre a futókör, amelyet immáron hét éve vezetek.

Sok, egyre több futókör létezik, miben áll a KSE jellegzetessége?

Petra: Célunk nem csupán a futás megszerettetése, hanem annak professzionális kísérése is. Ez alatt azt értem, hogy nem egyszerűen egy futás céljából összeverődött csapat vagyunk, hanem edzéseink során he­lyet kapnak az atlétikában, az élspor­tolóknál is alkalmazott módszerek és eszközök is; vagyis törekszünk arra, hogy a hozzánk érkezők különféle céljainak elérését a leghatékonyabban támogassuk. Mire gondolok? A több mint száz tagunkból sokan sokfélék vagyunk, így van köztünk, aki azért jött, hogy lefogyjon, volt, aki társaság­ra, motiváló közegre vágyott, de olyan is akad, aki a maratont tűzte ki célként maga elé, és még sorolhatnám. Ezek egészen másféle edzéstervet igénylő célok, de mindnek az elérésére lehető­séget teremtünk a csapatban. Külön­böző alcsoportokban zajlik a futás, az edzettségi szinteknek és a céloknak megfelelően, mégis együtt vagyunk, ugyanazon a pályán mozgunk mind, a nyolcévestől a hatvankét évesig.

Szabolcs: Számomra nagyon fontos, hogy együtt edzhetek a fiammal. Példát tudok mutatni neki, látja, hogy az apja is küzd a pályán, nem csak ő. Úgy gondolom, sokkal na­gyobb kedvet és erőt ad neki, mintha én csak „leadnám” az edzőnek, majd érte jönnék az edzés végén. És habár a gyerekekkel külön edző foglalkozik, mégis az edzés alatt látjuk egymást a szemünk sarkából, tudom őt lelkesí­teni, ha szükséges.

Petra: Valóban egyedülálló, hogy nálunk a család ennyire fontos sze­rephez jut. Az edzések ideje alatt az egészen piciknek biztosítunk gyerek­vigyázót, hogy a szülők nyugodtan futhassanak. A nagyobbacskáknak pedig gyermekedzést tartunk, ahol életkoruknak megfelelő gyakorlato­kat kapnak, de végig a szülőkkel egy pályán mozoghatnak. Emellett évente több alkalommal tartunk kedvcsi­náló futásokat Farsang Futás, Piknik Futás, Rétes Futás fantázianeveken, ahol családtagjainkkal kiegészülve élhetjük meg a futás közösségi élmé­nyét. Emellett szervezünk évente egy Mikulás Futást is, ami idén második alkalommal már jótékonysági célt is szolgál, egy ügyért futunk, gyűjtünk. Az esemény nyílt, bárki nevezhet.

Több, mint százan vagytok? Elég szép létszám! Mi a titok nyitja?

Szabolcs: Utcai kocogóként négy éve találkoztam az egyesülettel. Petra invitálására kezdtem részt venni a közös edzéseken. Az atlétikát és azon belül a futást Petra szeret­tette meg velem annyira, hogy azóta senior nemzetközi szintű versenyekre (EB-VB) készülök. Az egyesületben számomra a professzionalitás is ma­rasztaló: gyógytornászok, masszőrök, technikai fogások és eszközök, profi edzésterv segítenek mindannyiunkat a céljaink felé. Ugyanakkor tényleg együtt vagyunk. Több versenyre mentem úgy, hogy egy-egy futótár­samat segítettem a tervezett tempójá­ban végigfutni a távot. Lelkesítettem, ha fáradt, frissítőket vittem neki, és figyeltem rá a táv közben. Egy-egy vidéki versenyen többen is el szok­tunk indulni, ilyenkor közösen me­gyünk oda, és a verseny után beülünk valahova megbeszélni az élményein­ket egy könnyű étkezés mellett.

Petra: Túl a pozitív élettani hatá­sokon, a mozgás a lélekre is hat, és ez beivódik. Toleranciát tanulunk egymástól, elismerést és tisztele­tet adunk és kapunk, megtanuljuk értékelni a kis eredményeket is, és együtt örülünk azoknak. Mivel együtt vagyunk, lehetőségünk nyílik gyakorolni a generációk közötti párbeszédet is, közben pedig érezzük, hogy egy nagy egész részei vagyunk. Ez a csapat számunkra stabil közös pont, a kapcsolatteremtés színhelye. Az önzőségből kifelé, egymás felé fordulunk. Ez egy felnőttet is formál, hát még egy gyermeket! A sportszel­lemiség személyiségformáló erejét tudatosan is alkalmazzuk. A táborban például mindennap kitűztünk ma­gunk elé egy mottót, amit igyekszünk aznap megvalósítani. Ilyeneket, hogy: „Tiszteld a másikat!”, „Add a legjobb formád!”…

Bekapcsolódási lehetőség?

Petra: Aki csatlakozni szeretne, kedden, csütörtökön este 6-tól, illetve szombaton délelőtt megteheti, az UTE Atlétikai Sportstadionban. A facebook oldalunkon keresztül pedig a messzebb lakók is figyelemmel kísér­hetnek: https://www.facebook.com/ kozossportegyesulet.

A KSE-ben átélik: megéri futni, csak azért is, hogy fussanak: ez tökéletes flow-élmény. Az edzéseken résztvevők ezen túl érzik a törődést és a szemé­lyes odafigyelést, ez is marasztaló.

Kedves olvasók, húzzuk fel mi is a nyúlcipőt! Együtt.

Fotók: Martonossy László (3), Prokopp András albumából

Új Város – 2016. november