Azt üzenem a magyar közönségnek, hogy legyenek nyitottak” – mondta Nemes Jeles László filmrendező tavaly májusban Cannes-ban, a fesztivál díjkiosztó ünnepsége után. Akkor még nem lehetett tudni, meddig jut alkotása, a Saul fia, amely az auschwitzi Sonderkom­mando egyik elképzelt magyar rabjáról, Saul Ausländer-ről szól. Saul a krematóriumban megtalálja egy kisfiú holttestét, és mivel saját gyermekét véli benne felfedez­ni, lehetetlen tettre vállalkozik: megpróbál a táborban rabbit találni, akivel titokban eltemettetheti a fiút, megmentvén ezáltal a krematórium lángjaitól. – A Saul fia a filmtörténelemben ritkán látható menetelésen van túl. Négy díj a cannes-i filmfesztiválon, Golden Globe, Camerimage, Golden Reel, Independent Spirit, február végén pedig az Oscar-díj is bekerült a vitrinbe. Mindezt egy elsőfilmes direktortól, aki új nézőpontjával nyűgözte le a világot. Hangok, sziluettek, zörejek, egy-egy villanás helyezi be a történet és a haláltáborok közepébe a nézőt, aki másfél óra után már ugyanazt érzi, amit az elítéltek érezhettek, olyannyira égetővé, jelenvalóvá válik Auschwitz valósága. Lélekpróbáló film a Saul fia, mely arra tesz kísérletet, hogy az emberi minőség fontosságát mutassa fel. Ahogy Nemes Jeles László fogalmazott az Oscar-díj átvételekor: „Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely segít, hogy emberek maradjunk, erről a reményről szól ez a film.”

Gőbel Ágoston

Fotó: www.nrc.nl

Új Város – 2016. április

Aktuális – Embernek maradni