K u l t ú r a   AJÁNLÓ  FILM

Egzisztencia eladó

(Christopher McCandless, az Út a vadonba című film fősze­replőjének képzelt levele)

Csak írom a sorokat, közben nem is tudom, kinek…

Nem számít, olvasd hát bátran, kedves ismeretlen, jó az, ha írok, azzal is felmelegítem kissé a kihűlt tagjaimat. Itt északon,Alaszkában meglehetősen átjárt már a fagy, az a néhány kósza vadászat-kísérletem pedig még nem hozott eredményt, és most kénytelen vagyok önkéntes száműzetésem keserű kenyerét enni: a nagy semmit!

Megbántam-e, hogy eljöttem?

Sokszor eszembe jut, mi várt volna rám. Elrend-ezett állás az egyetem után, valami kis irodában, ahol ugyanazt a mókuskereket hajthattam volna, mint annyian, akik nem mernek kilépni. Pedig men­nyi minden várná őket! Istenem, ha át tudnám adni, milyen a lenyugvó nap fényénél könyvet lapozgatni, milyen érzés nap-nap után kicsattanó izgalommal felkelni, mert nem tudom, mit sorsol nekem az Ég! Csak kitárom a kezem, és hagyom, hogy belevesszek az ismeretlenbe, az elém zuhanó pillanatba…

Naplementék ide vagy oda, a legnagyobb kincsem mégis azok az egyszerű emberek, akik befogadtak, és én pedig elmerülhettem az életükben. Sose ismer­tem volna meg az öreg Ront, ha a komfortos otthono­mat választom!

Lelkemet kitölti a hála! Azért, hogy megismerhettem történeteiket, a szívüket, mely ezer sebből vérzik. Az enyém is. Segíthettem őket munkámmal, odafigye­lésemmel, sőt, a hallgatásommal. Úgy érzem, megta­láltam valamit, valami hatalmas kincset, amikor nemet mondtam az egzisztenciámra, és igent a pillanatra.

Te hogyan döntesz?

Gőbel Gergely

Új Város – 2016. március