Matrimonium
N é z ő p o n t Család
Sudár Balázs
Vajon miért szégyen házasnak lenni, és miért nem szégyen (sőt adott esetben dicsőség) szinglinek lenni vagy gyakran partnert váltani? A nagy ellenzők között is láttam már olyat, aki – amikor a Nagy Ő megjelent – már nem ellenezte a házasságot. De hallgattam nappal büszke szingliket is panaszkodni este, hogy milyen rossz egyedül lenni…
Vagy aki 30 évesen házasodik, azt sokan rendesen elítélik. Vajon gondoltak-e már rá, hogy valaki esetleg azért csak ekkor házasodik, mert csak ekkor találkozott a társával?
|
A házasság különbözik minden más kapcsolattól. |
Február 13-án részt vettem a Házasság Hete rendezvényén, ahol Fabinyi Tamás evangélikus püspök igehirdetése két dologra irányította rá a figyelmemet. Az egyik, hogy a kereszténység megőrizte a házasság (matrimonium) intézményét az ókorból, méghozzá alapjai nagyobb megváltoztatása nélkül: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, kizárólagos és egy életre szól, a felek pedig egyenrangúak (utóbbiakat hol komolyan veszik, hol nem). Ezt próbálja a nyugati társadalom olyan formában „feloldani”, hogy más kapcsolatokat is elkezd házasságnak nevezni. Azt gondolom, hogy egyetlen párnak sincs értelme megtiltani (főleg hatalmi szóval) hogy együtt legyenek. Ugyanakkor nincs értelme beleerőltetni őket a házasság kategóriájába. Ha a társadalom úgy akarja, legyen joguk együtt élni, sőt járjon nekik az a támogatás, ami a családoknak. De minden maradjon az, ami. Ha a sósav bármelyik elemét megduplázzuk, maximum hidrogént vagy klórt kapunk, semmiképp nem sósavat.
A másik, amit a püspök említett, hogy azoknak a pároknak sem kell szégyenkeznie, ahol a felek különböző felekezetekhez tartoznak. Létezik ökumenikus szertartás, senkinek nem kell áttérnie a másik vallásra ahhoz, hogy összeházasodhasson a párjával. Sok helyen (talán inkább vidéken) az már nem szégyen, ha hitetlennel házasodik valaki, ellenben ha más felekezetűvel, az még mindig stigma is lehet.
Mint annyiszor, most is azt tudom mondani: mielőtt véleményt alkotunk valamiről, érdemes elgondolkodnunk és beszélgetnünk róla, főleg az érintettekkel.
Foto: CN
Új Város – 2016. március