A k t u á l i s  MOZAIK

Az elmúlt hetek, hónapok komoly tudományos eredményei után most egy hasonlóan izgalmas felfedezésre szeretném irányítani a figyelmünket, amely számunkra egy egészen más szempontból különleges: magyar kutatók munkájának eredménye.

Czakó Gábor és Szabó István, az ELTE Molekulaszerkezet és Dinamika Laboratóriumának munkatársai 2014-ben egy közismert szerves kémiai reakciónak, az SN2-nek, azaz bimolekuláris nukleofil szubsztitúciónak egy új mechaniz­musát fedezték fel, amelyet tavaly az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban, a Nature Communications-ben közöltek. Mi is ennek az eredménynek a jelentősége? Nos, a szerves kémia egyik legfontosabb területe a reakciók mechanizmusának kutatása: mely kémiai kötések alakulnak át, milyen köztitermékek keletkeznek, és ponto­san hogyan jutunk el a kiindulási anyagtól a termékig. Mondanom sem kell, hogy ipari folyamatokban, gyógy­szertervezésben vagy a bonyolultabb biológiai folyamatok megértéséhez elengedhetetlen a reakciómechanizmusok pontos ismerete. Ilyen folyamatokban az SN2 mechanizmus az egyik leggyakoribb, amit már vagy 100 éve ismerünk… azaz ismerni vélünk. Most ugyanis kiderült, hogy amiben eddig biztosak voltunk, az másképp is lejátszódhat. Az ELTE informatikus-vegyészeit pontosan azért illeti elismerés, mert egy olyan területen kerestek és találtak valami újat, ahol senki sem számított rá. Úgy tűnik, a tudományos kutatásban mindig akad valami, ami korábban elkerülte a figyelmünket.

Kovács Bertalan

www.scoop.it

Új Város – 2016. március