Isten hozott újra itthon!
Mese 3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK
Lauretta Perassi
Az erdőben zuhogott az eső. Ahogy az egyik esőcsepp a hegyoldalra esett, a hegy mosolyogva üdvözölte: „Jó, hogy újra itt vagy, kis esőcsepp!”
A cseppecske zavartan pislogni kezdett, nem értette az egészet, aztán kihívó hangon, de valójában reszketve megkérdezte: „Ki köszönt nekem?”
„Én vagyok, a hegy” – dörmögte a korábbi hang.
„Hát akkor, szervusz, hegy… de miért mondtad, hogy újra itthon? Én még sohasem jártam erre!”
„Dehogynem, esőcsepp, hiszen te itt születtél. Láttalak, ahogy felbuzogtál a sziklák közül, ragyogó tisztán és frissen, szívedben egy nálad is erősebb vággyal, ami előre, messzire ösztönzött egy hosszú és magával ragadó kalandra. Végignéztem, ahogy vidáman csobogtál ugrándozva a hegyoldalamon, énekelve és kacagva testvérkéiddel a csermely kövei között, egészen a völgyig. Aztán elnyugodtál a folyó sodrában, lassan és méltóságteljesen. Végül pedig még követtelek a tekintetemmel (hiszen ezért vagyunk mi hegyek olyan magasak), ahogy kitárod a karodat, és beleolvadsz a tengerbe milliónyi testvéreddel egyetemben, akik megannyi különböző helyről érkeztek. Ekkor láttalak utoljára. De amikor a szememmel már nem tudtalak, a szívemmel követtelek. És vártam. Mi hegyek pedig tudunk várni, ezért vagyunk annyira mozdulatlanok. Kivártam, míg páraként a nap magához vonz, s kivártam, míg a hideg egyre jobban tömörít, sűrít… aztán figyelni kezdtem az erdő állatainak viselkedését, akik előrejelzik az eső érkezését. Minden pillanatban vártalak attól a messzi-messzi naptól kezdve, amikor felbukkantál a köveim között. De végre itt vagy, drága pici esőcsepp: Isten hozott újra itthon!”
„Köszönöm” – válaszolt a cseppecske, de már ásítozni kezdett. Hiszen érthető: mennyire icike-picike, és mekkora út áll mögötte! Most aludnia kell. Mielőtt lecsukta a szempilláit, még suttogva megszólalt: „Itt biztonságban érzem magam.” Aztán csendesen álomba szenderült. A hegy pedig nagy csendességével éberen őrizte.
Forrás: CN
Fordította: Feltserné Bernáth Mária
Új Város – 2016. február