POLITIKUSOK KÖZÖSSÉGBEN

Tóth Judit

 Maria Romana De Gasperi, az Európai
Unió egyik alapító atyjának lánya októberben Budapesten járt. Ez alkalommal családjáról, de elsősorban édesapja életének bizonyos pillanatairól kérdeztük. 

Trentóban nem volt egyetem, ezért édesapja Bécsben tanult, ahol a kollégiumban együtt lakott egy szláv, egy magyar és több más nemzetiségű diákkal. Mennyiben segítették őt ezek az évek abban, hogy gondolkodni kezdjen az európai népek egységéről?

Nem hinném, hogy apám egyetemis­ta korában gondolt volna az európai népek egységére. Az viszont tény, hogy a diploma megszerzése utáni években is kapcsolatban maradt a fent említett társaival. Egyben biztos vagyok, ez a tapasztalat hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértse azt, ami az európai népek közös jövőjét illeti. Megemlíteném, hogy a bécsi egyetemi évek alatt nagyon szegény volt. Éppen csak hogy megélt, mert szülei egyáltalán nem tudták anya­gilag segíteni és sokszor sorban állt azokon a helyeken, ahol ételt osztot­tak. Nélkülözött, fázott és nagyon kevéssel kellett beérnie. Sok áldoza­tott hozott, de mindez igen hasznos volt jövője szempontjából.

Amikor a fasiszták hatalomra kerültek, De Gasperit börtönbe zárták kizárólag keresztény meggyőződése miatt. Abban az időben még gyermek volt, de emlékszik valamire, édesapja leveleire, valamilyen eseményre?

Igen, elolvastuk leveleit, melyekből pontosan az derült ki, amit említett is, hogy keresztény meggyőződése miatt ítélték el. Triesztbe utazott anyámmal, mert arra gondolt, a fasiszták ott nem keresik, és meghúzhatja magát, de már Firenzében leszállították a vonatról… Azt gondolom, hogy fontos elolvasni a börtönben írt leve­leit, mert később ezekből merített az Európával kapcsolatos beszédeiben.

Hogyan lehet bemutatni azt az embert és politikust, aki miniszter­elnökként Olaszország újjáépítését vezette közvetlenül a háború után?

Apám felkészült volt, mert fiatal­ként részt vett az osztrák parlament keresztényszocialista frakciójában. A fasizmus idején a Vatikánban dolgozott, ahol nagyon sokat olvasott és fontos kapcsolatokat épített olasz és külföldi személyekkel. Olaszország újjáépítését nem egyedül vitte végbe. Az első probléma, amivel szembe kel­lett néznie, az nem csak a politikai, hanem a gazdasági újjáépítés volt, hiszen Olaszország Rómától délre romokban hevert, de északon is nagy volt a pusztítás. Kitartása, akarata és egyszerű életvitele segítette abban, hogy az emberekkel megértesse, kevés dologgal is beérhetjük, azzal, amire feltétlen szükségünk van. Apámról el lehet mondani, hogy olyan politikus volt, aki szegényesen élt a szegényekért.

A szeretet volt az, ami édesapja tetteit irányította a magán- és a közéletben egyaránt. Milyen jellegű szeretetről volt szó?

Apámat senki sem késztette arra, hogy politikus legyen. Az emberek javát akarta szolgálni, mert számára a politika küldetést jelentett. Azt is el kell mondanom, hogy tisztelet övez­te, de voltak olyanok is, akik igaztala­nul megvádolták, mégis az olasz nép példaképként emlegeti a komolysága, az egyszerűsége és az emberek iránti szeretete miatt.

Adenauer, Schuman és De Gasperi szemében az Alpok hegyláncai domboknak tűntek. Hogyan értel­mezi ezt?

Apám számára Adenauer és Schuman megismerése és a velük való találko­zás nyelvileg sem jelentett problémát, mert mindhárman jól beszéltek né­metül és neveltetésük révén is nagyon jól megértették egymást. Adenauer helyzete a második világháború után rendkívül nehéz volt, ha másra nem, csak a teljesen elpusztított és ketté­osztott Németországra gondoljunk. Nagyon hálás volt apámnak, mert elsőként lépett vele kapcsolatba, míg más országok nem közeledtek Német­ország felé. Emlékszem arra, amikor Adenauer meglátogatta apámat, és a végén, amikor elbúcsúztak, olyat mondott, ami manapság nagyon furcsának tűnhet: „Amikor majd né­hány év múlva megvalósul az Európai Unió, békében visszavonulhatunk.” Hogyan is képzelte el ezt Adenauer? Azért mondhatta, mert mind a három politikusban hatalmas erő volt, és azok a népek, akiket képviseltek, bizonyos dolgokban egyetértettek. Olyan tervről volt szó, mely alulról indult el és ezért érthető az, amit Adenauer mondott, mert arra gondolt két társával együtt, hogy gyorsan meg lehet valósítani az Uniót.

„Európa létezik, de le van láncolva és ezeket a láncokat kell összetör­ni”–mondta egyszer édesapja. Még aktuális?

Talán ma már ez nem annyira jellemző, nagyon sok minden meg­változott. Amikor még fiatal voltam, arra gondoltam, hogy az Alpokon túl lakik az ellenség. Ma már túlléptünk ezen, de a tény az, hogy nem sikerült ennek a három embernek az álmát megvalósítani. És valószínűleg, aho­gyan ők elképzelték, nagyon nehéz is lesz megvalósítani. Az is igaz, hogy ők elkötelezett keresztények voltak, és ez is közrejátszott abban, hogy ilyen módon gondolkodtak. Ma már mások vagyunk, minden országnak más kezdeményezése van ezen a területen.

Mi az aktualitása ma De Gasperinek több mint 60 évvel a halála után? Mit mondana ma az olaszoknak és az Unió más népeinek?

Egészen biztosan mindent megtenne azért, hogy ezek a falak, különféle kerítések, melyeket mi húztunk fel a másik néppel szemben, lebontásra kerüljenek. Azt mondaná, hogy de­rűsebben szembesüljünk a problé­mákkal. Én magam gondolom, hogy el kellene küldeni a fiatalokat Európa népei közé, de nem különösebb meg­bízatással, hanem azzal a céllal, hogy megismerjék a többieket, mert a leg­fontosabb, hogy megértsék egymást és kezet nyújtsanak egymásnak. Egy bizonyos életkorban ezt már nem sikerül egykönnyen megvalósítani. Ha külügyminiszter lennék, ilyen utazásokat szerveznék, és rengeteg fiatalt hívnék arra, hogy menjen el csak úgy, ismerje meg a népeket, el­képzeléseiket, mert csak így sikerül­het valami…

Hogyan tekint a jövőre?

A jövőre? Apám nagy derűt, nagy bátorságot és nagy reményt hagyott ránk a jövőt illetően, de nagyon sok munkát, feladatot is, mert a jövő nem a csillagoktól függ, hanem tőlünk…

Fotók:
Flickr/SIF Loppiano
www.europarl.it
 www.unipv.eu

Új Város – 2015. december