Egyház

Kovács Bertalan

Egyházi közösségeinkben gyakran azt tapasztaljuk, mintha két gondolkodásmód állna szemben egymással: egy inkább régimódi, ha tetszik fontolva haladó, és egy rugalmasabb, újító szellemű.

 Persze a szituáció koránt­sem ilyen egyszerű. Talán nem is lenne szabad ezeket a címkéket egymásra aggatnunk, de tény, hogy sok tekintet­ben érdekes párbeszéd folyik „hagyomány” és „haladás” között.

Az inkább hagyománytisztelők jobban szeretik a hosszú templomi liturgiát a szokásos egyházi énekkel, a plébánost tisztelendő atyának szólítják, és az egyházi előírásokat nagy fegyelmezettséggel igyekeznek betartani. A haladók sokkal lazábbak, gitáros misékre járnak, az ifjúsági összejövetele­ken akár együtt buliznak a lelkipásztorral, nagyobb hang­súlyt fektetnek a lelki életre, mint a szabályok követésére.

Lehet, hogy még mindig a II. Vatikáni Zsinat térnyeré­sének időszakát éljük, és mindez csupán a zsinat előtti szo­kásrend lassú elenyészésének a jele? Biztosan ez is szerepet játszik, de kétlem, hogy minden erről szólna. Ebből ugyan­is az következne, hogy a feszültség elsősorban a fiatalok és az idősebb generáció között jelenik meg. Ezzel szemben gyakran épp a fiatalok között találunk fegyelmezett „sza­bálykövetőket”, és a felnőttek a rugalmasabbak.

Úgy gondolom, vallási szokásaink nagyban tükrözik a természetfölöttivel való bensőséges kapcsolatunkat, amely­ben kétségkívül igen különbözőek vagyunk. A keresztény tapasztalat, ha gyökerét tekintve hasonló is, másképp je­lenik meg a különböző közösségekben, a plébániákon, a karizmatikus mozgalmakban, vagy az egyes földrajzi régi­ókban: például Kelet-Európában vagy Afrikában.

Mindebből számomra az következik, hogy a kétféle gon­dolkodásmód, amit gyakran szembeállítunk egymással, valójában nem is két-, hanem igencsak sokféle, és koránt­sem szembenállóak. A hagyomány tisztelete és a fiatalos megújulási törekvések az egyház hatalmas gazdagságának egy-egy megnyilvánulása, amelyek csak együtt, egymást tisztelve és befogadva lehetnek igazán ajándék mindenki számára.

Fotó: Đina Perkov

Új Város – 2015. október