Jegyességünk alatt a plébánosunk azt a tanácsot adta, hogy az esküvő után is gyakran áldozzunk, mert ez segíteni fogja házasságunkat, és különösképp a szexuális életünket. Nem volt lehetőségünk elmélyülni a témában, de egy kissé összezavarodtunk az Eucharisztia és a szexualitás ilyenfajta megközelítésétől. Tényleg van összefüggés a kettő között?
A kérdésre Maria és Raimondo Scotto, családterapeuta házaspár válaszolt:

Az Eucharisztia valóban alapjában változtathatja meg a szexualitásunk megélésének a módját, de természetesen ez attól is függ, hogyan vesszük magunkhoz. A szexualitás azonban nem csak a szűk értelemben vett szexuális életre vonatkozik, hanem annak a képességünknek az alapja, hogy másokkal egész érzelemvilágunkkal együtt kapcsolatba lépjünk.
Ha hagyjuk, hogy az Eucharisztia formáljon minket, a Jézussal való igaz és mély találkozáson keresztül elkezdünk növekedni kapcsolati képességeinkben, így egyre inkább képessé válunk arra, hogy szeressünk és hagyjuk magunkat szeretni.
Talán nem pont ez az, ami segíthet a házas feleknek derűsen megélni szexuális életüket? Mikor Jézus megalapította az Eucharisztiát, ezt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, nem csak arra hívott meg, hogy a misén ünnepeljünk, és belőle táplálkozzunk, hanem, hogy naponta megéljük az Eucharisztiát, s ezáltal megtanuljuk önmagunkat teljes mértékben odaajándékozni.

Ez a teljes önátadás a házaspár esetében sok apró dologban nyilvánul meg. Az egész házasélet önmagunk folyamatos ajándékozása (munkába menni, főzni, meghallgatni egymást stb.), de ez még egyértelműbben megjelenik a házastársi kapcsolatban. Ha azonban a házasok nem szoknak hozzá ahhoz, hogy ajándékozzák magukat már kora reggeltől, minden bizonnyal az intimitás pillanataiban sem fog sikerülni. Testük ajándékozása egész életük átadását fejezi ki.
Érthető tehát az a mély kapcsolat, ami az Eucharisztia és a házaspárok szexuális élete között fennáll. Az Eucharisztia a test ajándékozásának látható és megtapasztalható jele. A házasságban is jelen van a test ajándékozása, mint a házas felek teljes és kölcsönös ajándékozásának és befogadásának a jele minden gazdagságukkal, de minden elkerülhetetlen törékenységükkel együtt.
Amikor különböző fizikai vagy pszichológiai okok miatt előtör a vágy, hogy önmagunkba zárkózzunk, elutasítsuk a másikkal való intimitást, vagy csak a saját örömünket keressük, gondoljunk Jézusra, aki a kereszten a testét ajándékozta, és folyamatosan ajándékozza nekünk most is az Eukarisztiában, valamint hűséges szeretetén és igéin keresztül is. Ez jelentős segítség lehet a házastársaknak, hogy teljes önmagukat adják a másiknak.

Forrás: Città Nuova
Fordította: Szeles Ági