Májusban a természet virágpompába öltözik, mintha a teremtés legszebb virágát, Máriát akarná ünnepelni, aki olyan egyszerű, olyan zseniális és olyan gyönyörű, mint az érintetlen természet.

A kánai menyegzőn Mária példát mutat a kezdeményező szeretetre.

A kánai menyegzőn Mária példát mutat a
kezdeményező szeretetre.

Évszázadok során királynői díszbe öltöztették, koronát helyeztek a fejére, magas méltóságokkal ruházták fel, tisztelettel övezték és közbenjárását kérték. A mai ember viszont szívesen fedezi fel Máriában Isten szeretett lányát, a gyermekét nevelő anyát, az első tanítványt, egyszóval azt a hétköznapi asszonyt, aki testközelbe hozza számunkra a szentséget, és aki mindenki számára követendő példát ad arra, hogy mit is jelent Isten közelségében élni a napi teendők közepette.
Mária csendes, az összeszedettség és a figyelem mintaképe. A tettek asszonya, nem a szavaké, de megszólal, amikor kell, és beszéde határozott, egyenes és világos. Képes szívében hordozni a titkot, és együtt élni a megválaszolatlan kérdésekkel. Akkor is tovább megy az úton, amire Isten hívja, ha nem minden érthető számára. Nem lázad és kitart a végsőkig, kibírja azt a
mérhetetlen fájdalmat, ami a kereszt alatt éri. Talán ő az egyedüli, aki nem veszti el a hitét az isteni „projektben” a legnagyobb próbatételek közepette sem, és képes összetartani Jézus első közösségét, amikor az megfutamodna és szétszéledne.
Nagy szükségünk van manapság erre a Máriára, akiben Isten országa és a fakanál egymásra talál, aki nem foglal el pozíciókat, mégis befolyással van az eseményekre. Mária nincs az élvonalban, hanem a háttérben marad, mégis sok minden tőle függ. Nem dominálnak személyiségjegyei, hiszen minden gesztusa Jézusra utal. Olyan mint a mennybolt égszínkékje, amelyen a Nap ragyog.
A neves XX. századi teológus, Hans Urs von Balthasar szerint Mária lénye megjelenít valamilyen egészen sajátos és különleges valóságot a világban, amit ő az Egyház máriás arculatának nevezett. Chiara Lubich pedig úgy állítja elénk Máriát, mint az első keresztényt, akinek élete nem volt más, mint az Ige megtestesítése.

Pörgős, rámenős, túlélős világunkban van mit tanulnunk tőle. Új jelentéssel telhetnek meg számunkra a loretói litánia szavai. Felfedezhetjük, hogy Mária nemcsak a nagy bajban segítőnk és közbenjárónk, hanem társunk a hétköznapokban. Élhető, eredeti életstílust kínál, korszerű magatartásmintákat nyújt, és nem szokványos problémamegoldó stratégiákat. A kánai menyegzőn eltanulhatjuk tőle, hogy ragadjuk meg a kezdeményezést, amikor a helyzet megkívánja,
akkor is, ha nem vagyunk vezető pozícióban.

Mária megmutatja, hogy egyszerű, hétköznapi emberként is fontosak vagyunk, és igenis sok múlik rajtunk, ha valóban elkezdjük Istent követni.

Tóth Pál

Hozzászólhatok?

Mindenki anyja – Mária „civilben”

Új Város – 2014. május