A Fokoláre Mozgalom püspök barátai közül a múlt hónapban több mint hatvanan elzarándokoltak Boldog Chiara Luce Badano sírjához, a Genova közelében levő Sassellóba. A világ különböző egyházmegyéit képviselték és arról tettek tanúságot, hogy Braziliától Pakisztánig, Madagaszkáron át Olaszországig mindenütt sok fiatalt megérintett Chiara Luce példája. Nem véletlen, hogy őt választották meg, mint közbenjárót a 2013-as fiatalok világtalálkozójára, amit Rio de Janeiróban rendeznek meg.
A közös szentmisén az egyik bíboros beszédében azt emelte ki a húsz évet élt lány életszentségéből, hogy képes volt bemutatni: az élet legyőzi a halált, és az ember képes megváltozni. A püspökök Chiara Luce sírjánál azért imádkoztak, hogy járjon közbe a Szent Utazáson való előrehaladásunkért, melyet az egység lelkiségében Chiara Lubich tárt elénk. Bangkok püspöke hangsúlyozta, hogy Luce az egyház számára élő példa arra, mit jelent valóra váltani az evangéliumot és a testvéri szeretetet. Egyben azt is aláhúzta, hogyan haladhat előre egy keresztény család a hit útján próbatételek, fájdalmak közepette, vagy a halál közeledtével. Minden püspök egyetértett abban, hogy Chiara Luce teljes életet élt az örömben, melyet abban talált meg, hogy elfogadta Isten előre nem látható tervét. Azáltal, hogy a szeretetet választotta, a kereszténység lényegét ragadta meg. Azok a fiatalok, akik nem hisznek Istenben, ebben a lányban a normalitás példaképét találják meg, mely elvezet Istenhez és aztán az Egyházhoz. Maria Voce is jelen volt a püspökök találkozóján és ezt nyilatkozta: „Azt érzem, hogy az egység karizmája miatt Chiara Luce a húgom, mert a Fokoláre Mozgalom gyermeke, melynek jelenleg az elnöke vagyok, de a nővérem is, mert ahogy az atléták futnak az Olimpián, megelőzött az életszentségben.” De ki is volt ez a normális lány? Tíz évesen ismerte meg az egység lelkiségét és nem sokkal később ezt írta: „Új fényben fedeztem fel az evangéliumot. Ahogyan könnyű megtanulni az ábécét, ugyanilyen könnyen kell megtanulnom, hogy éljem az evangéliumot!” És folyamatosan erre törekedett a hétköznapok egyszerű helyzeteiben, az iskolában, a sportban, szüleivel, barátaival. 18 éves volt, amikor erős fájdalmat érzett a vállában teniszezés közben, mely csak erősödött, ezért kórházba került. A diagnózis: áttétes csontrák. Ezt követték a sebészeti beavatkozások, a kemo- és sugárterápiák.
Erről így írt: „Ezt a betegséget Jézus a legmegfelelőbb pillanatban küldte, azért, hogy újra megtaláljam Őt.” Ez adott lendületet abban, hogy a mozgalomban és a mozgalomért éljen, hiszen a két év leforgása alatt rengeteget „tevékenykedett”. De nem hiányoztak a lelki próbatételek mélységei sem, amikor megtapasztalta az evangélium keménységét. Állapota egyre rosszabbodott és elérkezett az utolsó pillanat, amikor ezt mondta édesanyjának: „Szia, legyél boldog, mert én az vagyok.”, majd Chiara Luce megérkezett, de volt még egy utolsó ajándéka: kivették szaruhártyáit, amelynek köszönhetően két fiatal lát.