Az ige megtéréseket eredményez
Megismerni a Lelkiséget és bensőleg megtérni – ez általában egy és ugyanaz a dolog. Csodálatos eseményeknek vagyunk tanúi.
Van aki ragaszkodott a világhoz, saját énjéhez, pozíciójához, s most az utolsó helyet keresi; van aki képtelen volt akár egy kis csoport előtt is beszélni, s ma tömegek előtt tesz tanúságot felfedezéséről. A tapasztalat azt is mutatja, hogy aki tisztaság elleni kísértésektől szenvedett, s elkezdte élni ezt az ideált, azt érzi – különösen az első hónapokban –, hogy megkönnyebbül, átalakul, s mintha minden kísértés eltűnt volna. Pénzt a szegények számára vagy a közösség céljaira nem ritkán olyanok adnak, akiknek korábban minden gondjuk a pénz felhalmozása volt. Találkozol emberekkel, akik évek bizonytalankodása után most teljes odaadással Isten ügyéért buzgólkodnak, mert – ahogy mondják – „megtalálták”. Aztán a szeretet, amely a Lelkiség alapja, olyannyira megfékezi a haragos természetűt, hogy gyakran egész életében nem jössz rá, hogy ez volt a fő hibája.
Ezer hatást lehetne még felsorolni. Már Nagy Szent Gergely az ige gyümölcseinek tartotta ezeket: „Az isteni ige ereje által – mondja – a gőgös alázatra talál, s a félénk bizalmat kap, a parázna megtisztul a tisztaságért tett erőfeszítések által, s a kapzsi mérsékli magát, mert visszatartja őt a mértéktelen nagyravágyástól, az elbátortalanodott visszanyeri a helyes lelkesedést, s az indulatos megfékezi felgerjedő indulatát. Így öntöz Isten az Ő vizével mindent: igéjének erejét az egyes emberekhez szabja, úgy hogy az megfeleljen különböző sajátságaiknak, hogy mindegyikük megtalálja igéjében azt, amire neki szüksége van, s annak az erénynek csíráját hordozza, amelyre éppen ő szorul rá.”[1]
[1] Moralia. lib. VI, 22, PL 75, 741 A.