Cikksorozatunk a Közösségi Művészeti Csoporttal foglalkozik. Bevezető írásunk a kezdetektől napjainkig tekinti át a csoport történetét, lényegét.

Az alkotás dinamikus kalandjának kezdeteként lehetne leírni, amikor 2003-ban két ifjú művész Rassay Virág (ötvös) és Simon Gyöngyös (festő) részt vettek a Róma melletti Castel Gandolfóban a Fokoláre Mozgalom szervezésében egy fiatal művészeknek tartott kongresszuson. Mindenféle művészeti ág képviseltette magát, az egész világról érkeztek résztvevők. A találkozó fő témája a művészet hivatása volt; reményt adni. Mindezt a művészek közti közösség megélésén, a művészet továbbadásán keresztül. A résztvevők között ott találhattuk Liliana Cosi balerinát, Michel Pochet festőt és Paolo Vergari zongoristát is. A magyarok beszámolója alapján „mindenki a saját területét adta, de ezek olyan harmóniában voltak egymással, hogy megértettük, hogy a művészeti ágak testvérek és a legkülönfélébb művészek is élhetnek testvérséget”.

Nem sokkal a találkozó után Magyarországon is bontogatni kezdte szárnyait a közösségi művészet. Az egyik alapító Smohayné Simon Gyöngyös így ír erről: „Virággal elkezdtük összehozni egy körré fiatal művész barátainkat, ahol a lényegre koncentrálhattunk. Arra, amit a leginkább hiányoltunk művészeti iskoláinkban (is). Elkezdtük a testvériségünket megélni. Közösségben lenni és tanulni egymástól, komolyan venni azt, amit csinálunk az iskolában, munkahelyen. Kapcsolatban lenni tanárainkkal, csoporttársainkkal… és mindezt továbbadni.” 2003-ban már az első művészeti esttel jelentkezett a csoport, hiszen mint írják művészetük ajándékozása által ismerték meg egymást igazán. Vers, ének, könnyűzene, komolyzene, közös rajzolás szerepeltek a palettán. Nyitott program volt ez barátaik számára is, sőt őket is bevonták a konkrét megvalósulásba. Egy évvel később választottak nevet maguknak: Közösségi Művészeti Csoport (KMCS).

De miért pont ez a név? Mit jelent ez? Talán így foglalható össze: A művészet képes közösséget teremteni, képes közösségbe hozni egymással az alkotókat, ugyanakkor a befogadót és az alkotót is, ezért közösségi. Ebből a közösségből és harmóniából sok minden kiindulhat és össze is köthet sokakat. Valamint minden inspiráció forrásához, Istenhez is elvezethet.

Így kezdődött és beszélgetésekkel, közös munkával, néhány művészeti esttel és találkozókkal, tehát a kapcsolatok mélyítésével folytatódott a csoport élete. 2009-ben rövid szünetet követően újjáalakult a KMCS, tagjainak száma bővült, ismét rendszeressé váltak a találkozások, a közös gondolkodás, a kapcsolatok építése. A KMCS-t jelenleg – a három újraalapító (Smohayné Simon Gyöngyös festő, Kerékfy Márton zeneszerző, Durst Norbert grafikus) és Forgács Zsuzsanna dekoratőr koordinálásával – közel ötvenen alkotják 18 és 40 év közötti hivatásos művészek, pályakezdők, illetve a művészetet komoly hobbi szinten művelők. A csoport tagjai közt csaknem valamennyi művészeti ág képviselői megtalálhatóak: zeneszerzők, énekes és hangszeres előadóművészek (a klasszikus műfajoktól a könnyűzenéig, a magánénekesektől a kóristákig), táncosok, képző- és iparművészek, irodalommal és színházzal foglalkozók, költők, fotósok, filmesek.

Lényeges pont volt a csoport életében az a jótékonysági művészeti est, amelyet 2010. november 27-én rendeztek meg a kőbányai Szent László Gimnázium dísztermében a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésére. „Az est mind a közönség, mind a szervezők és fellépők számára közös műalkotásként rajzolódott ki, amelyben a klasszikus és a kortárs zene, a fotóművészet, a musical, a képzőművészet és a néptánc harmonikus egységbe olvadt. A visszajelzések alapján valóban szépséget és reményt hagyott a szívekben. Másik fontos mérföldkőnek ígérkezik egy Communication Europe címmel útjára indított németországi projekt – ami bemutatja, hogyan szolgálja a művészet a kapcsolatokat az Európai Unióban, összekötve különböző országokat, generációkat, etnikumokat -, amire minket is meghívtak. 2011 decemberében volt a Start Up Meeting, ahol elindult a megvalósítás, 2012 áprilisától pedig részt veszünk a hat alkalomból álló konferenciasorozaton és a záró találkozót mi szervezzük Budapesten 2013 májusában.” – olvashatjuk a KMCS honlapján, a commart.hu –n. A csoporton belül megindult egyre több művészeti együttműködés adta az ötletet, hogy legutóbbi művészeti estjük (2012. tavasz – Párbeszéd Háza) címének a „Találkozások” címet adják. Itt készített néhány interjút az Új Város Online, melyeket most közreadunk.

(folytatjuk)

Fotók: Sudár Beáta, Kováts Gábor, Cittá Nuova