Építenek vagy rom­bolnak a konfliktusok? Kerüljük a konfliktust? Hátráljunk ki belőle? Egyáltalán, hogyan ke­zeljük az összeütkö­zéseket, ellentéteket a házasságban, a csa­ládban, a közvetlen környezetünkben?

A konfliktus részét képezi a kapcsolatok dinamiká­jának, de nem azonos a válsággal. A válság a személyiség vagy a kapcsolat olyan állapota, ahol a régi már nem működik, és új megoldásokra van szükség, te­hát felgyülemlett és megoldatlan konfliktusokból fakad.

A konfliktus többféle módon nyilvánul meg, lehet rejtett, alig észrevehető, sokszor az érintettek sem ismerik fel. Egy másik formá­ja, amikor félig tudatos módon, gyakran a játszmázásban jut kife­jezésre, vagy éles szóváltásban, ve­szekedésben, sőt tettlegességben is megnyilvánul. De az is előfordul, hogy egy konfliktusos helyzetben képesek vagyunk kulturált párbe­szédet folytatni és megtisztulni, egy új fejezetet nyitni életünkben.

A különbözőség gyakran lehet a konfliktus forrása, például ilyen az eltérő észjárás, a különböző sze­repfelfogások, a más vérmérséklet, vélemény, a családból hozott min­ták. Komolyabbra fordul, amikor egy harmadik fél beavatkozik vagy befolyásol.

A konfliktusok lehetnek építő jellegűek, mert az érlelődés szerves velejárói, a fejlődés dinamikájának részét képezik, és pozitív hatással lehetnek a kapcsolatok fejlődésé­re. Kimondhatjuk, hogy leginkább a család a konfliktusok színtere, hiszen túl jól ismerjük egymást ahhoz, hogy napról napra újként tudjunk tekinteni a másikra. De az is igaz, hogy egy jó veszekedés segít az újrakezdésben, egy helyzet újragondolásában. Lényeges, hogy ne drámaként éljük meg, mint a világ végét, hanem tanuljuk meg kezelni. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, amikor egyszer nagyon komolyan összeütköztem az egyik gyermekemmel. Mivel nyaralni in­dultunk, el kellett mennem még misére, mert különben abban a kis faluban, ahova indultuk, már nem lett volna lehetőségem. Elha­tároztam, hogy ebben a lelkiálla­potban nem megyek áldozni, csak ott fogok gubbasztani a padban és kész. Közelgett az áldozás pillana­ta, amikor megszólalt bennem egy hang: hát nem tudod, hogy van a jelen pillanat? A veszekedés akkor volt, most itt vagy előttem, és mi­vel megbántad bűneidet, gyere, várlak az áldozáskor. Megtettem és tudtam egy új fejezetet írni életem történetében, új szemekkel nézni gyermekemre. Az utazás közben kibékültünk egymással és kölcsö­nösen bocsánatot kértünk.

„Dialógusok”			Fotók: Rassay Virág

A tudatosan nem kezelt és negatív kommunikációval járó konfliktus elmérgesedhet, és rombolóvá vál­hat. A konfliktusok kezelésére kü­lönböző stratégiák vannak, például a konfliktuskerülés, mely befelé for­dulást, mártírságot, alávetettséget jelent. De a küzdés, a dominancia, a veszekedés is egy út, valamint a

minden áron tisztázni akarás, vagy éppen a kihátrálás is egyfajta hoz­záállás a problémákhoz. Az ideális megoldás viszont a nyugodt, reflek­tált párbeszéd, amikor készség mu­tatkozik a szereplőkben arra, hogy kinyissák szívüket és befogadják a másikat olyannak, amilyen.

Általános szabályként állíthat­juk fel, hogy a konfliktust nem a konfliktusos szituációban lehet se véglegesen, se pillanatnyilag megoldani, hanem érdemes várni, amíg megérnek a körülmények. Idézhetjük a népi bölcsességet: „Aludjunk rá egyet!” – és később térjünk rá vissza.

A konfliktus életünk egyik alap­eleme, és ezen nem lehet csodál­kozni, hiszen magának Jézusnak az élete is nagyjából különböző konf­liktusok között zajlott: összeütkö­zött az írástudókkal, a farizeusok­kal, a vénekkel, de tanítványaival is és többször keményen megfeddte őket, nem beszélve arról, amikor az árusokat kiűzte a templomból és felforgatta asztalaikat. Sőt, még Máriával is összekülönbözött a ká­nai menyegzőn (Jn 2,4-5). Érdemes ezen elgondolkodni, mert a konflik­tus kezelésének modelljét láthatjuk benne. Mária megállapít egy tényt: „Nincs boruk!” Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” Anyja ekkor azt mondta a szolgáknak: „Te­gyetek meg mindent, amit mond!” Mária előtt is nyitva álltak az utak, melyeket választhatott: játszmázás, szóváltás, megsértődés, kihátrálás vagy együttműködés Jézussal az ügyért. Mária ezt választotta, ami­kor azt mondta a szolgáknak, hogy tegyék meg, amit mond. És ezután történt meg a csoda.

Ilyen ütközések számtalanszor előfordulnak a mindennapokban, de megvan a lehetőségünk, hogy Máriát utánozzuk a konfliktus kezelésében és abban is, hogyan re­agál egy helyzetben, hogyan kom­munikál. Nem választja a negatív „megoldásokat” Jézus kicsit nyers szavaira, hanem azonnal együtt­működik.

Ha egy helyzetben reagálnunk, beszélnünk kell, akkor folytassunk kulturált párbeszédet, melynek van néhány világos jellegzetessége:

• Aki beszél: röviden, világosan be­széljen, ne célozgasson, és ne emlegesse fel a múltat.

• Aki figyel: őszintén fogadja be a másikat, vegye komolyan és ne vágjon a szavába.

• Párbeszédet folytassunk egymással és ne vádbeszédet. Nem kifakadás, nem győzködés, nem bizonygatás, nem ér­vek egymás ellen feszítése az út, hanem a pozitív megoldás keresése. A végén le­hetőleg jussunk közös elhatározásra, így lehetünk mindketten győztesek.

A konfliktusok kezelése, ahogy Máriánál is láttuk, feltételezi a személyes kapcsolatot Istennel, ez elengedhetetlen, melynek kö­vetkezménye, hogy lelkileg megál­lunk saját lábunkon és el tudunk viselni egy nehézséget, esetleg huzamosabb időn keresztül is, anélkül, hogy a megoldást már látnánk. Így vagyunk szabadok az elvárásoktól.

A kölcsönösség építése is lénye­ges, például a közös ima, belső életünk megosztása, újrakezdés, új szemekkel nézni a másikra, a pozi­tívumok hangsúlyozása, házaspár esetében a házassági ígéret rend­szeres megújítása.

Ha kapcsolatban és közösségben vagyunk másokkal, családokkal, akkor sokszor a saját problémáink relativizálódnak és jobban kinyí­lunk a minket körülvevő világra, a szolidaritás lehetőségeire. Ezáltal nemcsak mi adunk, hanem sokkal inkább megajándékozottak va­gyunk, ami a személyes és közös­ségi fejlődésünket szolgálja.

H. J.

Új Város – 2012 április

életmód – kapcsolati dinamika

EGY JÓT VESZEKEDTÜNK