Legyen bátorságunk nevelni!
„Este fáradtan és kimerülten érkezem haza, úgy tűnik, semmi sem sikerült és sokszor rossz anyának érzem magam…”
Gabriella
Sok szülő tapasztalata fogalmazódik meg ebben a megállapításban, mindenekelőtt a sikertelenség és az elbátortalanodás. Szeretnék néhány elvet megfogalmazni, melyek segíthetik a szülőket nevelői feladatukban:
– a nevelésben általában nem fordul elő az, hogy az egyik félnek igaza van, a másik pedig hibázik, hanem mindkettőnek megvan a maga igaza, ezért kell megérteni a másik igazát
– gyermekeinknek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem emberséges szülőkre, akik például bocsánatot kérnek, ha hibáznak, és mindent megtesznek a kapcsolat helyreállításáért
– előfordul, hogy a szülőknek különböző nevelési elveik vannak és ez gazdagodást jelenthet, ha igyekeznek kompromisszumot kötni egymással, kifejezve ezzel szeretetüket és a neveléssel kapcsolatos inspirációjukat
– a gyerekek vitatkozó szüleik láttán észreveszik, hogy más véleményen vannak, de aztán eljutnak az egyetértésre és ekkor érzékelik, hogy a nézetek különbsége az nem valami rossz, ha aztán el lehet jutni egy igazabb közös életre
– a szülőknek a gyerekeik nem a barátaik, hanem egy biztos pontot jelentenek számukra és határozott igent vagy nemet kell tudniuk mondani nekik
– örülniük kell, ha gyermekeik válaszolnak erre, akkor is, ha nem bólintanak rá, mert az emberi kapcsolat az, ami számít, akkor is, ha az konfliktusos; igen, mert a nevelésben benne vannak a hibák, az elesések, a csődök, de az újrakezdés és az, hogy új erőre kapunk
Ezio Aceti
Tóth Judit gondozásában
Új Város – 2012 április
Életmód – Gyermekeink világa
LEGYEN BÁTORSÁGUNK NEVELNI!