Chiara Lubich még utoljára ránk bízta a városunkat. Logikusan ez a követke­ző lépés az egyesült világ felé. A vá­rosokban futnak, sűrűsödnek össze a globalizáció kihívásai.

Chiarát Palermó díszpolgárává választották1988- ban. Fogadására egy olyan anyagot állítottak össze, amelyben bemutatták a helyi polgárság­nak és az egyháznak a történetét, és feltárták városuk gyökereit az egység karizmája fényében. Ahhoz, hogy valóban megismerjük, mi rejlik díszpolgársága mögött, a Fokoláre Mozgalom alapítója logikusnak látta, hogy megismerjük előbb magát a várost.

Chiara számtalan elismerést kapott az elmúlt két évtizedben, amely a karizmának szólt, az egyetemes testvériség ihlető forrásának. A város mindig ott élt a szívében, a városi dimenziókban nagy lehetőségeket lá­tott. Ennek köszönhetően már a fiatal nemzedék előtt is széles horizontok nyíltak, egészen a föld végső hatá­ráig. Az egyetlen kivitelezhető stratégiának az egyesült világ építésében az látszott, ha az egységre összponto­sítanak mindenütt, bármilyen társadalmi együttélés esetében. „Életünket adni a népünkért” – ez volt a genek, a második generáció jelszava. Így tekintettek a városukra, és így tekintenek rá most is. És egyre több tapasztalatra tesznek szert.

Sorra születtek a közösségek kis és nagy városokban az egész világon Chiara és első társnői nyomában, akik megtapasztalták az Atya szeretetét irántuk, és válasz­ként elhatározták, hogy az Ő törvénye, a kölcsönös szeretet törvénye szerint élnek.

A számtalan példa közül csak kettőt említsünk. Az egyik választókerületben a helybéliek csoportja és kép­viselőjük így határozott: a teljes választási ciklusban tudatosan ügyelnek rá, hogy a képviselő azokért, akik őt megválasztották, feleljen is teljes mértékben, a töb­biek pedig ne éljenek vissza ezzel a „befolyásos” isme­retséggel.

Paraguayban több képviselő írt alá egy „testvérintéz­mények” közötti egyezményt a korrupció visszaszorí­tásáért és a fenntartható városfejlesztésért. Néhány évvel később olasz polgármesterek is átvették ezt a tapasztalatot ugyan­ezen okokból.

Ha jól szemügyre vesszük mind­azt, ami az elmúlt hatvan eszten­dőben Trentóból kiindulva meg­sokszorozódott, s nagy városokban valamint kis falvakban, lepusztult városnegyedekben vagy nyugodt vidéki városokban éppúgy megis­métlődött, akkor felfedezhetjük mindenütt a közös jellemzőket. Az első jellegzetessége ennek a tapasz­talatnak, hogy a „kis csoportok stratégiáját” követi: háló szövődik az igazi kölcsönös kapcsolatok­ból, amelyek lassanként vonzást gyakorolnak másokra, az egység újabb jelöltjeire, akikben nincse­nek előítéletek; és ezzel olyan érté­kek jönnek mozgásba, amire soha­sem gondoltunk volna. Chiara ezt nagyszerűen összefoglalta egyetlen mondatban: „Ha egyek vagyunk, mindenki egy lesz.”

A második, aminek mindig el­sőbbséget kell élveznie: a mércét minden kezdeményezésünkben a legkisebbekhez kell igazítanunk! Ki kell lépnünk saját körünkből, és az iránytűnket a leghátrányosabb helyzetűekhez, a legutolsókhoz kell beállítanunk, ha városunkat meg akarjuk újítani és mindenki számára élhetővé tenni.

Harmadikként említhetjük a felelősségérzetet, amivel minden kis csoport számba veszi a lehetőségeit, hol indíthatna el új folyamatokat az erkölcsi megújulás érdekében. Tudják, hogy ehhez feltétle­nül fel kell venniük a kapcsolatot a vá­ros vezetőivel. Az intézmények nagy lehetőséget jelente­nek, jó szolgálatot tehetnek, amit ösz­tönözni és segíteni kell. Ugyanez vonatkozik a vallási vezetőkre, akiknek az a küldetésük, hogy a közösség távlatait kinyissák a vég­telenre.

Mindig megtaláljuk azt a jel­legzetességet, amit Chiara így fo­galmazott meg: Egy város nem elég. Az egyesült világ elképzelése csak akkor fog valóra válni, ha a köl­csönös szeretetet nemcsak az egyes emberek élik egymás között, ha­nem a városok és a népek is.

Chiara életében utoljára még ránk bízta a városunkat. Érez­zük, mekkora kihívást jelent ez mindannyiunknak: a mindig meg­újuló elkötelezettséget városun­kért, hogy megvalósuljon a hivatá­sa, és ezzel megvalósuljon Chiara öröksége: „mindig család legyünk”. Ajándék az emberiség számára, áradó élet, amely átjárja azokat a városokat, ahol a közösségeink élnek. Ezért tettekben is megnyil­vánuló szeretettel akarjuk szeretni a városunkat, és fel akarjuk tárni rejtett titkait. Így múlt és jövendő, szakadások és erőforrások egyetlen tervnek, a testvériségben egyesült világnak az alkotórészeivé válnak: színes kultúrák alkotta egyesült városok az egyesült világért.

Lucia Fronza Crepaz írása alapján

Szerkesztette: Aranyi Krisztina

Fotók: CN

Új Város – 2010 március-április

Kultúra gyökereink

AZ UTOLSÓ ÜZENET