A Fokoláre Mozgalom elnökének beszédéből a negyedik részt olvashatjuk, melyet az ige éve alkalmából mondott.

Maria Emmaus Voce

Chiara Lubich arról is beszél, hogy amikor az evangélium valamelyik igéje a lelkükbe hatolt, mintha „tűzzé, lánggá, szeretetté alakult volna. Azt mondhattuk, hogy a belső életünk teljes mértékben szeretet volt.”

Feltehetjük a kérdést: „Vajon velünk is így van ez? Mi is megtapasztaljuk, hogy nem mi létezünk, hanem a bennünk élő ige vagyunk?”

Chiara azt is megsejtette, hogy „A mennyországba nem lehet belépni, (…) ha még nem az ige él bennünket, mindannyiunkat. Akkor megyünk majd a mennyországba, ha teljesen magunkba fogadtuk az igét, ha mi magunk az ige lettünk.” De ha igaz az, hogy „a mennyben csak Isten Igéje leszünk”, akkor már „most is, itt a földön is csak Isten Igéjének kell lennünk” – buzdít bennünket Chiara.

Példaképet állít elénk e nagy cél megvalósításához: Máriát, azt a teremtményt, aki teljesen Isten igéje. Ezt is a 49-es megvilágosodás időszakában fedezte fel, amikor „az Ige teljes erővel kinyilatkoztatta magát”, és Isten teljesen új módon fedte fel előtte Mária életét, mint követendő példát. Tudomására hozta, hogy Mária egészen „Isten igéje volt”, „teljesen Isten igéjébe öltözött”.

Azt mondja XVI. Benedek pápa is a Verbum Domini (Az Úr Szava) kezdetű apostoli buzdításában: „Amikor Isten Anyjában az Ige által teljesen átalakított létünket szemléljük, fölfedezhetjük, hogy mi is arra vagyunk hivatva, hogy belépjünk a hit misztériumába, mely által Krisztus jön, hogy a mi életünkben lakjék.”

Chiara több alkalommal rámutatott, hogy Mária minden keresztény számára minta: olyanná kell válnunk, mint ő, mert mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy hozzá hasonlóan „újra éljük Krisztust, az Igazságot, az Igét, az Istentől kapott személyiségünkkel.”

Nagyon szép ez a kifejezés, amit Chiara aláhúz: „az Istentől kapott személyiségünkkel”, tehát a teljes lényünkkel, „új emberként”; saját jellemzőink teljes gazdagságával, mely Isten „egyedüli” gyermekévé tesz mindannyiunkat.

Ebből fakad Chiara következő gondolata is: „Ma megértettem – írja a 49-es Mennyország egyik részletében –, hogy mindannyian pótolhatatlanok vagyunk a saját helyünkön. Isten arra hívott meg bennünket, hogy Ő legyünk, nem egyszerű fokolarinik. Arra hívott, hogy élő életigék legyünk.”

„Élők”, ahogy az imént mondtuk, amikor a lehántolt ágakról beszéltünk, készek arra, hogy eggyé forrjunk. Ugyanis a szeretet dinamikája kapcsolja egymáshoz az igéket, és ezáltal tesz bennünket – Istenben – igékké az Igében. „Isten tehát arra hívott bennünket – magyarázza Chiara –, hogy magunkra öltsük Istennek egy igéjét, amely már önmagában is teljes, mivel szeretet, ugyanakkor szüksége van a másik igére is, hogy a szeretet újabb szépségének forrása lehessen. Tehát mindenkiben ott van Isten országa, de csak azzal a feltétellel, ha azt minden pillanatban elveszítjük a testvérben, mert a szeretet olyan, hogy csak azt birtokolja, amit elveszít.”

Ez a közösségi lelkiség, a szentháromságos élet lényege, amiről beszéltünk, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva személyesen, és mint Mű is, a maga egészében. Ezt nagyon jól kifejezi a mi életigénk, amely különösen is a miénk. Chiara azt mondja, hogy Isten, „amikor a földre küldte ezt a karizmát, kimondta azt az igét, hogy: egység. Mindig is tudatában voltam ennek; kezdettől fogva éreztem, hogy a bennem kifejeződő karizma a »ketten vagy hárman« (vö. Mt 18,20), és az ebből fakadó fény a köztünk lévő Jézus volt.”

(folytatjuk)

Fordította: Fekete Mária

Illusztráció: Mariannita Zanzucchi

Új Város – 2012 március

az egység lelkisége – tiszta forrásból

ÉLŐ IGÉVÉ VÁLNI