Az ige mennyországgá alakítja lelkünket

Az első években a „mennyország” szót használtuk, hogy megnevezzük lelkünket, vagy az ugyanazon ideált élő testvér lelkét: „lelkem mennyországa”, a „lelked mennyországa”.

Ma, bizonyos idő távlatából, úgy érezzük, hogy ez a mennyország kifejezés nagyon találó volt. Hiszen Jézus mondja: „Aki szeret engem, az követi szavamat. Atyám is szeretni fogja őt. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni ” (Jn 14,23).

S folytathatnánk a végtelenségig. Röviden: az ige élése teljesen újraevangelizálja az ember gondolkodásmódját, akaratát, szeretetét.

Az Evangélium, az élet törvénykönyve megtestesül.

S ez nem olyan könyv, mint a többi; ahol visszhangra talál, ott előidézi a keresztény forradalmat: mert nemcsak a léleknek az Istennel való egységére vonatkozóan ír elő törvényeket, hanem az emberek egymás közti egységére vonatkozóan is –

legyenek bár barátok vagy ellenségek –; s a legfőbb parancsként mindenki egységét kívánja, Jézus végrendeletének megvalósítását legalább a társadalom azon részében, ahol az igét élő keresztények jelen vannak.

S ahol akár csak egy is él közülük, ott a sivatag kivirágzik.