Ma van Chiara Lubich halálának 12. évfordulója. A Fokoláre Mozgalom fiatal generációjához tartozom, többségünk személyesen már nem találkozott közösségünk alapítójával, de azt mindenképpen megtapasztaltuk, hogy Isten fénye még a videófelvételeken is átsugárzik Chiarán keresztül. Megkérdeztem a világ különböző pontjain élő gen2-ket (ejtsd: dzsen kettő), elkötelezett fiatalokat, mit jelent számukra ma Chiara, és hogyan próbálják élni a Fokolár lelkiségét a hétköznapjaikban.

Fekete Ági írása

Mit jelent neked Chiara? Miben példakép ő számodra?

Gergő (Magyarország): Chiara egy fényt jelent számomra, de ez nem azt jelenti, hogy a rajongója lennék. Szeretem, jó fej. Nem egy távoli személy számomra. Az elmélkedései nagyon szépek, amit ír, az Lélekkel átitatott, és érződik, hogy egy Istennel élt személy volt, ebben példa is számomra.

Caridade (Angola): Csodálom Chiara bátorságát és a mély Istenbe vetett hitét. Amikor az emberekre néz, Jézust látja mindenkiben, nem az embert, nem a hibákat. Korábban nem találkoztam mással, aki így gondolkodott volna.

Carl (Franciaország-Libanon): Ő volt az egység karizmájának előfutára. Isten megadta neki a kegyelmet, hogy az evangéliumot új szemmel lássa. És valóban, a szeretet művészete, melyet Chiara tanít nekünk, megérinti az emberek szívét, vallási hovatartozástól független. Chiara csupán annyit tett, hogy élte az evangéliumot a jelen pillanatban. Ezt mindannyian megtehetjük, nem igaz?

Mariana (Portugália): Amit Chiara tanított, amiről beszélt, az nem különbözik attól, amit Jézus tanít.

Szerinted milyen új dolgot mutatott meg Chiara, amiről korábban nem volt szó az Egyházban? Miben más a Fokolár, mint a többi közösség?

Gergő: A közösségi egyházmodellnek, a kommunió egyháztannak az első magvait ő vetette el, továbbá fontos szereplője volt a II. Vatikáni Zsinat utáni megújulásnak. Szorgalmazta, hogy távolodjunk el az eddigi hierarchikus Egyháztól, és lépjünk ki az emberekhez. „Legyenek mindnyájan egy!” – erre az igére különösen felhívta a figyelmünket. Számomra a Fokolárban nagyon fontos a nyitottság. Minden közösségbe kell az új szellő, mert máskülönben meghal a közösség, azonban a mi mozgalmunk – nyitottságának is köszönhetően – egy élő család. Igen, azt érzem, hogy egy család vagyunk, de közben nyitottak is vagyunk az érdeklődők felé. Így tehát két családom van: az egyik a Fokolár-családom, a másik pedig a vér szerinti családom.

Carl: Nagyon sok új dologról beszélt Chiara, csak néhányat említve: az elhagyott Jézus, köztünk lévő Jézus, a testi és lelki vagyonközösség, a „Tedd azt másokkal, amit szeretnéd, hogy veled is megtegyenek” ige aktív élése, késznek lenni meghalni a másikért… Mindezek a tanítások, gondolatok összekapcsolódnak egymással. Vannak új, és vannak már korábbról ismert gondolatok is. Isten kegyelme által Chiara népszerűvé, érthetővé tette ezeket a gondolatokat, egy új módon bemutatva. A Fokolár karizmája képes arra, hogy megérintse a legkülönfélébb emberek szívét, miközben a lényeg, az esszencia megmarad. Sok közösség nagyon jó intellektuális szinten; a Fokolár inkább abban, hogy a kölcsönös szeretetet gyakorlatban megéljük egymás között. Közösségünk karizmája olyan, mint egy gyengéd, szeretetteljes édesanya, aki alázattal és tisztelettel elkísér az utamon, és óvó tekintettel figyel rám. Ebbe belegondolva nem csoda, hogy hivatalos nevén Mária Művének hívják a Fokolárt!

Mariana: Chiara egy új nézőpontot adott nekünk: az egység nézőpontját.

Hogyan mutatkozik meg a személyes életedben a Fokolár lelkisége?

Gergő: Más genekkel élek együtt, és ez meghatározza a mindennapi, személyes lelki életemet. Próbálok nyitottan lépni az emberekhez, meghallgatni őket, figyelni rájuk, és maximálisan szeretni mindenkit. Például, ha bemegyek dolgozni és látom, hogy a többieknek rossz napjuk van, akkor mindenkinek elmondok egy viccet, és megpróbálom éreztetni velük, hogy jó ez a munkahely, és jó, hogy itt vagy; fontos vagy. Valamint igyekszem a barátaimat, akik nem ismerik a Fokolárt, belevonni abba az örömbe, amiben élek. Azt hiszem, ez egyben a legnagyobb kihívás is.

Caridade: A Fokolár lelkisége úgy mutatkozik meg az életemben, hogy próbálok harmóniát teremteni a hétköznapjaimban, és bízni Istenben minden körülmény között. Folyamatosan kihívások elé vagyunk állítva, miközben Isten kéri a mi munkánkat, a mi segítségünket is.

Carl: A hétköznapok terhei könnyen elsodornak, könnyen azt gondolhatom, hogy „Én nem vagyok azon a szinten, mint Chiara. Lusta vagyok, amit eddig tettem, az is épp elég, majd mások szeretnek helyettem…” Pedig fontos tudatosítanunk, hogy alkalmasak vagyunk a szeretet továbbadására! Időről időre megállok a mindennapok sodrásában és megkérdezem magamtól, hogy kiért is élek? Milyen ideálért? Felnőttem, érettebbé váltam és megtanultam a karizmát beleépíteni az életembe, alkalmazni azt, bárhol is legyek. Mérnöki tanulmányokat folytattam, ezen belül nemzetközi mezőgazdaság-fejlesztést. Úgy gondolom, hogy ezzel a munkával hozzá tudok járulni az egyesült világ építéséhez. A munkám része a különböző kultúrák, hagyományok, szokások megismerése és megértése… Amikor azt mondjuk, hogy a szeretet művészete túllépi a határokat, akkor azt komolyan gondoltuk, igaz? – fűzte még hozzá nevetve Carl.

Mariana: Nem vagyok tökéletes, hiszen ember vagyok, sok hibát elkövetek, mint mindenki más. De a karizma által másképp nézek a világra. Elgondolkozom azon, hogy milyen lenne, ha a Földön mindannyian egy nagy családként élnénk együtt, s a különbözőségeinkkel együtt is megvalósulna az egyesült világ. Talán soha nem fogom meglátni ezt az egységet a Földön, de azt tudom, hogy az egység olyan dolog, amiért megéri küzdenem és szeretnem.

* * *

Chiara halálával nem ért véget a Fokolár kegyelmi időszaka, hiszen alapítónk most már a mennyországban jár közben értünk. Idén januárban részt vettem az olaszországi genkongresszuson. A teremben, ahol a programunk volt, Chiara egy olyan képe volt kifüggesztve, amin bizakodó mosollyal néz lefelé. Azt éreztem, hogy igen, Chiara így néz most ránk a mennyből. Mosolyog, mert büszke ránk, reménnyel teljes és bízik bennünk! Mit kell nekünk tennünk? Követni az ő életének példáját! Ahogy Carl, a francia gen fogalmazott:

„Chiara csupán annyit tett, hogy élte az evangéliumot a jelen pillanatban. Ezt mindannyian megtehetjük, nem igaz?”

Fotók: CSC archív