Isten nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik és kommunikálni kezd az emberiséggel. Végtelen irgalmában átlépi a közte és a köztünk lévő végtelen különbözőség szakadékát, és elénk jön. Az evangélium azonban rólunk is beszél: mi gyakran magunkba fordulunk és magunkba zárkózunk, számtalan megközelíthetetlen és befogadásra képtelen szigetet teremtünk. Még a legelemibb emberi kapcsolatokból is kölcsönös befogadásra képtelen valóságokat kreálunk: bezárkózó házaspár, bezárkózó család, bezárkózó csoport, bezárkózó plébánia, bezárkó­zó nemzet… Ez nem Istentől való! Ez tőlünk származik, a mi bűnünk!

Keresztény életünk eredeténél, a keresztségben éppen Jézusnak az a tette és szava van: „Effata! Nyílj meg!” És megtörtént a csoda: kigyógyultunk az önzés süketsé­géből, a bezárkózás és a bűn némaságából, és helyet kaptunk az egyház nagy családjában. Hallgathatjuk Istent, aki beszél hozzánk, és közölhetjük szavát mindazokkal, akik sohasem hallották, vagy akik elfelej­tették, s az aggodalmak és a világ megtévesztéseinek tüskéi alá temették. (…)

Látva a tragédiát, hogy menekültek tízezrei próbálnak a háború és az éhség okozta haláltól megmenekülni, és útra keltek az élet reményében, az evangélium arra hív, arra kér minket, hogy legyünk „felebarátai” a legkiseb­beknek és a legelhagyottabbaknak, hogy konkrét reményt nyújtsunk nekik. Ne csak azt mondjuk, hogy „Fel a fejjel! Türelem!” A keresztény remény küzdő remény, mégpedig a biztos cél felé haladó ember szívósságával küzd.

Ezért – az irgalmasság jubileumi évéhez közeledvén – felhívással fordulok minden európai egyházközséghez, szerzetesközösséghez, monostorhoz és kegyhelyhez, hogy mutassa meg az evangélium konkrétságát, és fogadjon be egy menekült családot. Ez egy konkrét gesz­tus, felkészülés az irgalmasság szent évére.

Részlet Ferenc pápa 2015. szept. 6-án,

az Angelus alkalmával mondott beszédéből.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

Új Város – 2015. október