Április közepén nemzetközi konferencia keretében mutatták be Stefano Zamagi és Luigino Bruni közös könyvét Budapesten a civil gazdaságról. De mit is jelent ez az újszerű fogalom?

Számos közgazdász jutott már arra a következtetésre, hogy a jelenlegi neoliberális gazdasági elmélet és gyakorlat hosszútávon nem tartható fenn, mivel nem képes választ adni a kialakult globális krízisre. Mindenképpen alternatívákra van szükség. A két szerző által képviselt civil gazdaság a keresztény, illetve európai hagyományokban gyökerezik, de az Adam Smith-i, önérdeken és haszonelvűségen alapuló modell elterjedése során feledésbe merült. A mai kritikus helyzetben Zamagni és Bruni a civil gazdaság új aktualitására hívják fel a figyelmet. Elengedhetetlen lenne egy paradigmaváltás, ahol a gazdaságra nem mint „szükséges rosszra” tekintünk, hanem felfedezzük benne a polgári lét kifejeződésének egy formáját, mely hozzájárulhat boldogságunkhoz és kiteljesedésünkhöz. Mára a főáramú gazdaságtanból eltűnt a boldogság fogalma, és a kiteljesedés utáni vágy is csupán a profit maximálására degenerálódott. A civil gazdaság képviselői éppen ezért vissza szeretnének hozni olyan fogalmakat a közhasználatba, mint a bizalom, a kölcsönösség, illetve a kölcsönös segítségnyújtás elve. A klasszikus olasz iskolák hagyományában például olyan fontos szerepet töltött be a köz-jóllét figyelembevétele, hogy gyakran a civil gazdaság szinonimájaként használták. E szerint a szemléletmód szerint a másik gazdasági szereplővel kialakított kapcsolat már nem tekinthető csupán eszköznek saját érdekeink érvényesítésére, hanem új dimenzióba emelkedik. A neoliberális megközelítés individualista szellemével szemben a civil gazdaság a közösség, és az emberi kapcsolatok fontosságát emeli ki.

Zamagni professzor előadásában hangsúlyozta, hogy át kell állni a mai exkluzív gazdasági gyakorlatról egy inkluzív szemléletmódra, mely nemcsak a gazdaságban aktívan résztvevő, termelékeny gazdasági szereplőket részesíti előnyben, hanem minden embert. A kirekesztő, profithajhász berendezkedés helyett egy befogadó, emberséges modellre van szüksége a világnak. Zamagni kiemelte II. János Pál pápa egyik utolsó üzenetét a világ számára, melyben aláhúzta, hogy ha a társadalom hatékonyságuk alapján diszkriminál bizonyos csoportokat, az ugyanolyan embertelen, mintha a bőrük színe vagy a vallásuk alapján rekesztené ki őket. A civil gazdaság elmélete nem elégszik meg az oly gyakran hangoztatott elvekkel, mint a hatékonyság és a redisztribúció, hanem a gazdaság alappillérei közé emeli az ajándékozást; mely alatt nem a segélyt, illetve az adományokat kell érteni, hanem az ingyenes ajándékot, melynek értéke a személyek közti kapcsolatban mérhető. Nem elegendő ugyanis a gazdasági berendezkedést pusztán a hatékonyságra alapozni, mert ezáltal a profit válhat az abszolút prioritássá; ennek negatív vonzatát nap mint nap tapasztalhatjuk. A javak újraelosztása szintén fontos gazdasági szempont, önmagában azonban nem elégséges. A nem megfelelő újraelosztás ugyanis elmélyíti a már amúgy is egyre áthidalhatatlanabb szakadékot a társadalom gazdag illetve nélkülöző rétegei között. A már korábban említett segélyek pedig kizárólag rövidtávú megoldást kínálnak, hosszútávon csak konzerválják a szegénységet; tehát nem kínálnak igazán eredményes megoldást a szegénység leküzdésére. De még maga az igazságosság sem garantálja  a békét, hiszen szeretet, ajándékozás és emberi kapcsolatok hiányában ez is csak hideg szabálykövetéssé silányul. Éppen ezért a civil gazdaság emberközpontú szemléletmódja a közösség javát, jól-létét helyezi középpontba. Rá kell döbbennünk, hogy egy cég hatékonyságát, sikerességét nem csupán az általa termelt profittal mérhetjük, hanem mindazon tevékenységével, mellyel társadalmi, kulturális és környezeti értékeinket védi. Egy vállalat profittermelési potenciálja mellett azt is szükséges megvizsgálni, hogy mennyire tud megfelelni a társadalmi hasznosság kihívásainak.

A gazdaság tehát egy háromlábú szék (a három láb: hatékonyság, újraelosztás, köz-jóllét), ami jelen pillanatban éppen erősen billenőben van. A kérdés most az, hogy mi a válaszunk a kialakult helyzetre. Fontos leszögezni ugyanis, hogy hiába jó az egyén szándéka, ha nem veszi körül egy támogató gazdasági és intézményi struktúra, tettei – motivációjának tisztaságától függetlenül – torz megvalósulásokhoz vezethetnek. Ezért van világunknak ma különösen is nagy szüksége olyan alternatívákra, melyek a gazdaságot új alapokra helyezik, és ezáltal képesek lehetnek egy teljes szemléletmód váltásra.