Tizenkét nappal vagyunk az olimpia után, egy hét választ el minket a paralimpia kezdetétől. A sajtó még mindig kiemelten foglalkozik London hőseivel, mi is közreadunk egy négyrészes összefoglalót, mely a XXX. nyári olimpiai játékok legfontosabb momentumaira koncentrál. Gratulálunk a sportolóknak kiváló teljesítményeikhez, olvasóinknak pedig kellemes és hasznos időtöltést kívánunk! Következik a harmadik rész!

Olimpiai ABC (N-S)

N, mint Nagy-Britannia

Visszafogott kezdést követően 65 érmet gyűjtött Nagy-Britannia sportolói küldöttsége. Mindez az előkelő harmadik  hely megszerzését eredményezte az éremtáblázaton, mely megsüvegelendő teljesítmény. Különösen, ha mögé nézünk ennek a teljesítménynek. Emlékezzünk az 1996-os atlantai olimpiára, ami mintha csak tegnap lett volna. A britek egyetlen(!) aranyéremmel utaztak haza, és ez szabályos nemzeti gyászt eredményezett náluk. Nem késett sokat a kormányzati válasz. Több száz millió eurót invesztáltak a sportba, tervet készítettek, egy egész nemzetet megmozgató projekt indult, melynek betetőzéseként Londonból nem kevesebb, mint 29 aranyszínű medáliával tértek vissza otthonaikba a sportolók. Elképesztő fejlődés viszonylag rövid idő alatt. Példaértékű.

Ny, mint nyitóünnepség

Peking magasra helyezte a lécet, egész konkrétan a 2008-as nyári játékok nyitóünnepségét rendező Zhang Yimou. A britek azonban nem ijedtek meg a feladattól, a négy évvel ezelőtti monumentális kínai ceremónia helyett a családias hangulatra próbálták helyezni a hangsúlyt. Előkerült a Gettómilliomos című film révén frissen Oscar-díjas direktor Danny Boyle, aki felelevenítette a brit történelmet és kultúrát, ötletes, néhol szívszorító módon, sok-sok gyerek főszereplésével, Tűzszekerekkel, híres színészekkel, művészekkel. A megnyitóra 15 ezer négyzetméternyi színpadterületet alakítottak ki a kelet-londoni Stratford városrészben, amelynek ötszáz hangszórója összesen egymillió watt hangteljesítménnyel sugárzott, a műsorban 15 ezer önkéntes vett részt, az előadásra 23 ezer jelmez készült. És hogy sikerült-e összehozni a családias hangulatot? Ki-ki maga döntheti el. Az viszont igen szimpatikus volt, hogy szakítva a hagyományokkal nem egy – vagy több – legendás sportoló, hanem a jövőt és a reménységet szimbolizálva hét fiatal, 16-19 éves versenyző közösen gyújtotta meg az olimpiai lángot.

O, mint Oscar Pistorius

Sporttörténelmet írt a dél-afrikai Oscar Pistorius, hiszen korábban nem volt olyan sportoló, aki amputáció következtében műlábakkal szerepelt volna az olimpián. Ráadásul bejutott a 400 méteres síkfutás elődöntőjébe. Teljesítményét az azóta olimpiai bajnoki címet szerző Kirani James is elismerte. Oscar szereplése mindenképpen  szimbolikus értékű sok hasonló sorsú embernek, ugyanakkor kérdéseket is felvet a paralimpikonokkal, a technológia térnyerésével, az implantátumok sportban betöltött szerepével kapcsolatban… Nehéz válaszokat adni. A Sportdöntőbíróság 2008-ban helybenhagyta versenyzési jogát, így Oscar is küzdhetett az olimpián. Ő maga saját bevallása szerint nem akar kitűnni, nem vágyik arra, hogy vele foglalkozzon a médianyilvánosság. Egyszerűen csak versenyezni, hajtani szeretne, mint bármelyik másik versenyzőtársa. To be continued…

Ö, mint önkéntesek

Bármerre sétált az ember Londonban, találkozhatott velük. A sporteseményeken, a metróállomásokon, a pályaudvarokon, a város szinte valamennyi zugában. Több mint 70000 ember. Fiatalok és idősebbek, tapasztaltak és újoncok, szorgalmas és segítőkész személyek, mindig mosollyal és azzal a büszkeséggel, hogy nemzetük történelmi eseményéhez járulnak hozzá. Sokan közülük kéthetes fizetés nélküli szabadságot vettek ki a játékok idejére, hogy segíteni tudják a rendezvényt. Persze az önkéntesek mellett komolyabb szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalók is biztosították a folytonosságot. Csak egy példa az odafigyelésre: a rendezők a versenyek nagy részének otthont adó Olimpiai Parkban láthatóan a legkisebb részletekre is ügyeltek. Arra is gondjuk volt, hogy a stadiont körülvevő három mesterséges folyócska partján szemet gyönyörködtető virágmezőt hozzanak létre, ami igencsak üdítően hatott a betontengerben. A rendezők, segítők, önkéntesek pótolhatatlan munkáját nem lehet eléggé megköszönni.

P, mint Pars Krisztián

Állítása szerint nem kényszerítették komoly versenyzésre kihívói a kalapácsvetés döntőjében. Ezt mi is érzékeltük a televízió képernyőjén keresztül. Ezzel együtt örömünk leírhatatlan volt. Jó látni, hogy ennyivel a világ előtt jár. Igazi aranyvasárnap volt az a magyar sport számára. Berki Krisztián után Pars Krisztián is a legfényesebb medáliával hagyta el a küzdőteret. Pars így nyilatkozott sikeréről: „…akaraterővel és kitartással mindig el lehet jutni a célig. Persze mindig vannak akadályok, amiket át kell ugrani, és fel kell készülni arra is, hogy ez nem mindig sikerül. A legfontosabb, hogy ha belevágunk valamibe, akkor azt a lehető legjobban igyekezzünk elvégezni. Mindig megéri energiát befektetni, még akkor is, ha a száz százaléknál egy kicsit többet kell teljesíteni. Ezt mi, magyar sportolók nagyon jól tudjuk, hiszen sok szempontból hátrányosabb helyzetben vagyunk más országok sportolóihoz képest. Éppen ezért fantasztikus az az eredmény, amit a csapatunk és ez a kis ország elért az olimpián.” Gratulálunk Krisztián!

Q, mint Quo vadis olimpia?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot számos kritika érte és éri a játékok kapcsán. Az egyik ezek közül a nyugati  rendezővárosok favorizálása, de mindig aktuális a politikai elit beleszólási igénye, az erőszak jelenléte, a doppingvétségek és persze a legaktuálisabb probléma, a pénz egyeduralma (szponzorok, megvesztegethetőség…). Többen nyilatkoztak úgy a londoni olimpia előtt, hogy jelenlegi formájában be kéne csukni az olimpiai mozgalmat, újra kellene gondolni a célkitűzéseket, szilárd alapokra kellene helyezni az együttműködést és nagyobb nemzetközi összefogást, párbeszédet kellene indukálni. Talán mindaz a pozitívum, amivel a britek most hozzájárultak az olimpiai eszméhez, szárba szökken. Quo vadis olimpia? A nemzetközi dialógus felé kéne…

R, mint Risztov Éva

Hajnali kelések, naponta több órás edzés, mellette család, iskola, minimális szabadidő. Egyszer mindenkinél eljön az a perc, amikor nem bírja tovább és besokall, vagy egyszerűen megérzi, hogy ezen a ponton be kell fejeznie. Risztov Éva alig húszéves volt, amikor búcsút intett a vizes sportok világának. Az „Ezüstlány” 2005-ben jelentette be, hogy neki ebből elege van. Visszavonulása után mégsem szakadt el teljesen az úszástól. Részt vett a 2006-os budapesti úszó Európa-bajnokság lebonyolításában, majd három évvel később bejelentette visszatérését hosszútávú úszóként. És szépen lassan jöttek is az eredmények. 2012. májusában megnyerte a nyíltvízi hosszútávúszó Európa-kupa 10 km-es számát, majd az olimpián ugyanebben a számban szinte végig élen haladva, taktikus versenyzéssel, az utolsó métereken hatalmas küzdelemben olimpiai bajnok lett. Nem véletlenül mondták és mondják sokan a mai napig: övé a legszebb magyar aranyérem a nyolcból.

S, mint Shin a Lam

Nem túlzás kijelenteni, az olimpiák történetének egyik legvitathatóbb eseménye zajlott le az ExCel csarnokban a női párbajtőrözők elődöntője során. A dél-koreai Shin Lam vereséget szenvedett, pedig a 25 éves vívónő már a döntőben érezhette magát. Ugyanis a mindent eldöntő másodpercben valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történt. Az órát minden egyes alkalommal visszaállították egy másodpercre, valahányszor „újrakezdték” az utolsó asszót. A visszajátszások alapján egyértelműen megállapítható, hogy annak a bizonyos utolsó másodpercnek kétszer is le kellett volna telnie, illetve az is, hogy az ellenfél (Britta Heidemann) háromszor is bemozdult a bírói indító jelzés előtt, ami tilos. A dél-koreaiak ezeket reklamálták is a bíráknál. Majd a címvédő Heidemann minden mindegy alapon bevitt egy találatot és ezzel őt ítélték győztesnek és jutott a fináléba – amit aztán egyébként elbukott. Mivel az elődöntőben az utolsó asszóig döntetlen volt az állás, a koreait hirdették volna ki győztesnek, hiszen ő volt a kedvezményezett és a szabályok értelmében ez döntötte volna el a mérkőzés sorsát. A koreai edző dühösen tüntetni kezdett a meghozott ítélet ellen, mivel nem értette, hogy engedhették tovább a mérkőzést. A versenybírók tanácskozni kezdtek. Hosszú ideig nem született döntés és a nézőket sem tájékoztatták a fejleményekről, akik nem értették, hogy mi folyik a páston, hiszen mindössze egy síró sportolót láttak. Hosszú idő után megszületett az ítélet, nem fogadták el a koreaiak fellebbezését. A hivatalos személyeknek kellett megkérniük Shin Lamot a távozásra, aki eközben még mindig keservesen zokogott. A harmadik helyért vívott találkozóra a koreai lány már nem tudott felpörögni, 15-11-re kikapott Szun Jün-csiétől.

(folytatjuk)

Fotók: Glynda Marcelo, Anne-Marie Tipper, Sébastien Sarraute