Florida egyik part menti településén történt 2003. július 4-én. Éppen nya­ralója teraszáról bámulta a tengert Dan Smith, amikor tekintete meg­akadt egy sodródó üvegpalackon. Cola – mindig vannak neveletlen em­berek, akik elhajigálják az üres üvegeket. Csakhogy Smith úr azonnal kiszúrta, hogy ez nem olyan, mint a többi. Valami van a palackban. Kihalászta hát gyorsan, mielőtt a hullámok beljebb sodorták volna. A gondosan ledugózott üvegből egy papírtekercset húzott elő, s közben gyerekkori olvasmányai ju­tottak eszébe a kincses szigetről, kalózokról. Izgatottan simította ki a meg­sárgult papírt. És meglepődve, meghatottan olvasta a ceruzával írt sorokat. Egy gyerek kézírása volt: „1984. december 27. Akárki talál is rá erre a levélre, kérem, értesítsen! Köszönöm!” Aláírás: „Roger Clay, hétéves.” A végén volt a szülők fairfieldi címe Ohio államból. Smith úr elmosolyodott arra a gon­dolatra, vajon hogyan fogadná a közben felnőtté vált fiúcska a hírt (19 év telt el közben), hogy valaki megtalálta az üzenetét. Nyugdíjas lévén, nem volt különösebb tennivalója, amúgy is pihenni jött, így hát remek szórakozásnak tűnt, hogy felcsapjon nyomozónak. Először is megpróbálta telefonon elérni a Clay családot a megadott cím alapján. Sajnos ezen a néven senki nem szere­pelt a fairfieldi előfizetők között. Sebaj – gondolta –, nyilván elköltöztek. Az jutott eszébe, hogy tájékoztatja az esetről az egyik helyi lapot, majd a szer­kesztőségből kinyomozzák a fiú hollétét. Nem is csalódott, pár nap múlva megtalálták a Clay házaspárt Floridában, ahol nyaraltak. Néhány kilométerre attól a helytől, ahonnan előkerült a kólás üveg. A hír úgy érte őket, mint derült égből a villámcsapás. Smith megtudta Roger szüleitől, hogy 1998. július 10-én a fiú, alig valamivel a 21. születésnapja után egy utcai balesetben életét vesztette. A megrázó hír hallatán barátunk személyesen kereste fel a Clay családot, hogy visszaadja nekik a fiuktól rámaradt dokumentumot. Július 10. volt, emlékezetes találkozás, képzelhetjük! A szülők újra és újra elolvasták, nem bírtak betelni a megsárgult cédulával, amely eddig hánykódott a Mexikói öbölben oly gyakori viharokban, megannyi viszontagság közepette. „Hihetet­len ez az egész, és még rendkívülibbé teszi, hogy éppen a fiunk halálának év­fordulóján került elő. Mintha a mi Rogerünk akarná jelezni, hogy nem hagyott magunkra, itt van velünk!”

Öt év után így először enyhült a gyötrődésük a fájdalmas esemény miatt, ami elevenen élt bennük. És mindez annak a néhány sornak köszönhető, amit egy hétéves kisgyerek írt, aki szerette az álmokat és a kalandokat.

Gianfranco Restelli

Fordította: Bartus Sándor

Illusztráció: CN

Új Város – 2012 július-augusztus

kreatív oldalak – alkotó – mese

ROGER ÜZENI