Cikksorozatunk a Közösségi Művészeti Csoporttal foglalkozik. Az alábbiakban interjút közlünk, melyet a csoport tagjával, Vári-Kovács Emesével készített Fehérpataky Rita:

Mit jelent az, hogy közösségi művészet? Az énekesnek – eltekintve a kísérőjétől – individuális művészete van?

Igazából pont az énekes, aki talán a legkiszolgáltatottabb. Olyan szempontból, hogy mindig kell, hogy mellette legyen legalább egy hangszer és egy játékos, aki játszik a hangszeren. Individuális, de sosincs egyedül a színpadon, olyat nagyon ritkán látni. Mindig van vele legalább egyvalaki.

Milyen kapcsolatod van a többi művésszel a Közösségi Művészeti Csoportban? Miért nem csak énekesek és zenészek jönnek össze itt egy közösségbe?

Azért, mert aki egy műfajban alkot, azt szinte automatikusan érdeklik más művészeti ágak, még akkor is, hogyha ő maga nem műveli azokat, vagy nincs kiemelkedő tehetsége hozzájuk. Azokból is merít inspirációt. A művészek sokszor egyféleképpen működnek és például ezt szoktuk  megbeszélni, hogy ki hogy old meg bizonyos kríziseket, alkotói válságokat, mitől nyer inspirációt, hogyan építkezik. Ezek általában hasonló problémák, ezeket meg tudjuk osztani.

Van köztetek egy folyamatos kapcsolat, vagy összejöttök egy-egy előadásra, arra próbáltok és ennyi?

Egyfelől vannak negyedévenkénti találkozások, másrészt mindenkinek van valaki, akihez jobban kötődik, mint a többiekhez – nyilvánvalóan. Tehát van egy folytonosság, igen. Ahogy jöttem a mostani művészeti estünkre olyan jó volt, hogy egyre több embert, egész sokakat ismerek már itt. Ez egy nagyon jó érzés.

A közösségi művészet egy cél?

Gondolkodtam ezen, hogy hova fog ez kilyukadni, és arra jöttem rá, hogy nem lyukad ki sehova, hanem ez már maga az, mi már éljük ezt a közösséget! Amit például egyikünk említett, hogy átküldözgetik egymásnak a képzőművészek a képeiket – mit szól a másik hozzá, tehát szakmai beszélgetés is folyik köztük. Amikor találkozunk, akkor ezeket szoktuk megbeszélni. Tulajdonképpen ennél igazából nem több, meg az, hogy egyszer egy évben összehozunk egy koncertet, ennél sokkal többet nem tudunk, mert közben mindenki csinál mást is, nem annyira könnyű ennyi felől, ennyi embert összetartani, úgyhogy én szerintem ez már az, ez már a közösségi művészet! Persze mindig lehet jobb, mindig vannak új célok, új tervek, de szépen alakulunk.

Fotó: Kováts Gábor